A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

A legelővel határos szántóföldeket, kerteket mindenütt, körben a falun s kint a határban is, összehalmozott száraz gally, esetleg élősövény védi az állatok kártételétől.

17 Az emberek talán nem olyan szívesek, mint Mogyoróskán, de minden esetben szót lehet velük érteni, készségesen szolgáltatnak adatokat, segítenek amiben tudnak. Egy portára bementünk, ahol a kertben aszalót láttunk,

18 s az asszonyka (igaz, hogy a kicsinyítés nem is illik rá) nagyon készségesen kalauzolt végig bennünket a „népi objektumok" között. Sajnos a gazdával nem beszélhettünk, mert délután, amikor visszamentünk, már nem találtuk otthon, de érdemes felkeresni: a Hutákba vezető út fordulójában laknak. Hegedűsek portája - ahová a felállított szátva miatt állítottunk be - a különböző famegmunkáló szerszámoknak is tárháza, s egyéb eszközöket is bőséggel lehet találni. A gazda szintén nem volt otthon, de őt is érdemes lenne meglátogatni. A kovácsműhely mellett kell letérni, egy bádogtetős ház az övék. Bakos Dani bácsi - bár egy kissé nagyot hall - nagyon jó adatközlő. Szívesen és lelkesen beszél, számtalan dologra emlékszik; 81 éves. Bakos Dani bácsival esett meg a következő: A század elején vizsolyi gazdák vásároltak a bárótól erdőt,

20 s ide hozták a disznókat makkra

21

. Ezeket látogatta meg öt vizsolyi ember. Gyalogszerrel mentek, Dani bácsi szekérrel jött velük szemben. Szántón

22 járt, fát vitt eladni valamelyik rokonával, s mert az ökörért jó pénzt adtak, társa az ökröket is értékesítette, s az ő szekere után kötötte a másikat is. Le is maradt valahol tőle, így aztán maga hajtotta haza az ökröket a két szekérrel, mikor a vizsolyiakkal találkozott. Éppen lejtőről jöttek, az ökör mellett ment, amikor az öt ember közül az egyik - a másik négy tisztességesen viselkedett - leguggolt az ökrök előtt, majd kinyújtott karral felugrott, az öklét rázta és kiabált. (Hogy ezt miért csinálta, az elbeszélésből nem derült ki.) Az ökrök erre elragadták, majd' maguk alá temették Dani bácsit. Ő azonban ekkor már mitsem törődött a szekérrel, az ökörrel, követ kapott kézbe, és verte az embere fejéhez. A többiek könyörgése ellenére is annyira helyben hagyta, hogy tömlöc lett a vége. Fony A lidérc - amit az ember hóna alatt költ tojásból - tudvalevőleg kincset hord a gazdájának. Egy ember, a maga jámbor eszével, nem akarta elhinni, és ráparancsolt a lidércre: hozzál szart! És a kötelességtudó lidérc telehordta az egész házat szarral.

23 Fonyban a 17-20 éves fiúk, akik városba járnak dolgozni, egészen jól tájékozott adatközlőknek bizonyultak a MNA babona-kérdéseinek megválaszolása során.

24 Az 17 A kerítésekről ennél differenciáltabban és körültekintőbben szól Ikvai N., 1967. 36-39. 18 A zempléni falvak aszalóiról 1. Dobrossy /., 1969. 19 A szövőszéknek ezen a vidéken általánosan használt neve - vö. Flórián A/., 1966. 172. 20 Nem tudom eldönteni, hogy melyik, a vizsolyiak (vagy vizsolyiak is) alkotta erdővásárló közbirtokosságról lehet szó azok közül, amelyeket gyűjtése idején jórészt már megszűnt, 20. századi alakulatként hallott emlegetni Petercsák T., 1981. 50. 21 A zempléni falvakra jellemző sertésmakkoltatásról 1. Szabadfalvi J., 1968. 22 Szántó - itt és a későbbiekben - Abaújszántót jelenti. 23 A vidék lidérc-képzetéről (e tréfás hiedelemmonda említése nélkül) 1. Barna G., 1981. 201-202. 24 Fony a Magyar Néprajzi Atlasznak kutatópontja volt, és Szabadfalvi József- tanárvezetőnk - vállalta, hogy „brigádmunkában" egy-két nap alatt elvégezzük az adatgyűjtést. Mivel nekem már volt némi gyakorlatom a „nehéznek" számító IV. füzet (a szokások és hiedelmek) gyűjtésében, hisz előtte egyedül végeztem Köröstarcsán és Tiszafüreden mind a négy füzetnek a gyűjtését-kitöltését, Szabadfalvi rám osztotta (arra nem emlékszem, hogy kivel társban) ezt a folklórban való jártasságot feltételező gyűjtési feladatot. Az adatközlők 552