A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

Mogyoróskán még nem működik termelőszövetkezet, a málnatermelő és értékesítő szakcsoportot tekintik a falubeliek az elődjének. A szakcsoportban nagyon sok munkaszervezeti, értékesítési probléma van, s ez felveti az ellenőrző szervek felelősségét. Mert! Ilyen községben, ahol az egymásért tenni elve elevenen él, s az ilyen jellegű társulást önként létrehozták, nem lenne szabad kialakulni hagyni „a közös lónak túros a háta"szerü szövetkezet ellenes gondolkodást. Ha a málna szakcsoport mintaszerűen gazdálkodna, sokkal könnyebben verne gyökeret a szövetkezés gondolata. A szakcsoport irányításának módszeres ellenőrzése, az agronómiai segítség különösen meghozná az eredményét ezen a területen, ahol a szövetkezetek létrehozásának nemcsak szubjektív, hanem igen komoly objektív akadályai is vannak. A falubeliek fő köszönési formulája: Dicsértessék! - Mindörökké! A gyerekek általában előre köszönnek, de megvárják, míg egy vonalba érnek velünk, s csak akkor mondják a csókolomot, jónapotot, dicsértesséket. Nekünk ritkán köszönnek dicsértessékkel, inkább a napszakoknak megfelelő köszönést használják. A szobákban sok a szentkép. Majd' minden háznál megtalálható ugyanaz a nagyméretű, aranykeretes Krisztus-portré. Ez a kép uralja a polgári ízléssel berendezett szobákban az egymás mellé tett két ágy fölötti teret.

15 A házastársak tegezik egymást. Egy kivételre figyeltem fel: a falu nyugalmazott tanítója kölcsönösen magázódik a feleségével. A most érettségizett fiú viszont apját és anyját egyaránt tegezi. A falusiak között ez teljesen ismeretlen. A tegezés-magázás a korkülönbséget tükrözi. Az öccs is magázza a bátyját, ha nagy a korkülönbség, viszont különneműek is tegeződnek, ha kb. egyforma idősek. Mogyoróska postai ellátottsága jó, annak ellenére, hogy Fonyban van az utolsó posta. A napi sajtó délutánra megérkezik, a levél Ózdról, Miskolcról, Debrecenből másnap délutánra itt van. Ittlétünk első hetében az amerikai rokonok itt-tartózkodása tartotta lázban a falut. Az asszony (60 éves, de - a falubeliekhez képest - nem látszik többnek negyvennél) Atyus testvére, férje született amerikai (Atyus „angol sógornak" nevezi). Bőkezűségüktől, dollár-adományaiktól hangos a falu - legalábbis a falunak a kiterjedt rokonsághoz tartozó része. A lakosok jelentős részének - s ez nemcsak Mogyoróskára, hanem a többi falura is vonatkozik - van hozzátartozója Amerikában, s ezek szinte kivétel nélkül régi kivándorlók. Nagyon sokan - pl. Atyus is - megjárták Amerikát, s onnan hazatérve a szerzett tőkéjüket a gazdaság gyarapítására fordították. Az Amerikát járt lakosok semmiben sem tágabb látókörűek, hazatérve minden zökkenő nélkül be tudtak illeszkedni a közösségbe. Amerikában munkát vállalni - ez nem jelentett nagyobb távolságot a szlovákiai erdőkben végzett munkánál. Annak ellenére, hogy a kivándoroltak közül nagyon sokan hazatértek - és nyilván nemcsak a honvágy miatt tértek haza - Amerika ma is a mesés gazdagság, az elérhető korlátlan lehetőségek világa. Ahogy Amerikáról beszélnek, kiérzik szavaikból a jobb élet utáni sóvárgás - a mostani vendégeknek az életnívóját összehasonlítva az övékkel ezen nem is lehet csodálkozni. Ugyanakkor megbékélt dacosság is lappang szavaikban: lám, mi itt vetettük meg a lábunkat a honi földön, s itt sem haltunk éhen, sőt mindinkább előrehaladunk. A segítség nagyon jólesik. Köszönettel veszik, de nem követelik, még maguk között sem ejtenek olyan szót, mintha az ameriká15 Dám L., 1981. 83-85. a szobaberendezésnek a naplóban sejtetett soros elrendezésnél archaikusabb módját, az úri. diagonális rendszert mutatta be a vidékre jellemzőként, ám azt ő is hangsúlyozza, hogy különösen a görög katolikus falvakban „a kultikus tér összes falfelületeit a különböző búcsúkon vásárolt szentképek borítják". 550