A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

A Hegedűs család. Géza bácsi öt gimnáziumot végzett. Okszerűen gazdálkodik és mesterkedik: esztergál, fúr-farag. Olvas, keresztrejtvényt fejt, rádiót hallgat - és villany még nincs a faluban. Leleményességével, ügyességével tekintélyt szerzett a faluban. Felesége, Gizi néni, örök mozgásával, mesélgető kedvességével méltó társa. A Pisti gyerek a maga tizenhárom évével, eleven eszével, szüleit segítő igyekezetével a kamaszba hajló gyerekember megtestesítője. Négykor kel, megy a lovakért a közös legelőre, egész nap a játékos dologtól a komoly dologig lót-fut, alig lop kis szervezetének pihenőidőt, s mégis igazi gyerek: eleven, érdeklődő tekintete mindenen megtapad. Piroska komoly menyasszony. Húsz felé járó lánysága csupa üdeség és megállapodott lánybölcsesség, nyugalom. Az egész család - így együtt - a közös igyekezet, egyetértés, többet akarás.

1 így lehetne ezt folytatni vég nélkül. De a néprajzos munka szorít, igyekezni kell a mindig-több konkrét jegyzetre. Nem marad más hátra: pillanatnyi benyomásokat - vegyes élményeket - papírra vetni, minden logikus sorrend nélkül. Hátha lesz ennek is valami haszna. Vegyes haszna... Magyar Józsi bácsinak - a házigazdám bátyjának - felfúvódott a hízott bikája. Nagyon szép állat lehetett, talán négy mázsa is, noha csak 16 hónapos volt. A jövő hónapban kellett volna a szerződés szerint leadni. (Közbevetőleg: a mogyoróskaiak egyik legfontosabb jövedelemforrása a szerződéses hizlalás. Szinte minden istállóban látni egy-két bikaborjút. A hizlalás magyarázza, hogy néhány év alatt átalakult az igásállatok összetétele: régen alig lehetett lovakat látni, ökröket igáztak, s most alig-alig van ökör, illetve az ökör mellett mindenütt található ló is. Az ökröket meghizlalták és eladták.) A kényszervágás felvetett néhány érdekes mozzanatot, amire az etnográfusnak is érdemes felfigyelni: (1) A parasztok meglehetősen tájékozatlanok az állatok egészségi ellátottsága, ellátása terén. Nem ismernek hathatós segítséget a felfúvódás ellen. Egyetlen védekezés: nem engedni eldőlni, és vízzel öntözni, nyomkodni, hátha kimegy belőle a szél. Ebben az esetben csak a kés segített. Kevesen voltak jelen. Nem ártana népművelő előadásokon kioktatni az embereket a felfúvódás veszélyének leküzdéséről, megtanítani őket a legegyszerűbb védekező eljárásokra. Az állatgyógyászatot ne tekintsék az állatorvosok monopóliumuknak - amíg nincs minden faluban állatorvos. (2) A kényszervágás kapcsán megmozdult az egész falu. Rövid néhány óra alatt mindenki tudott róla, s egyöntetűen sajnálkoztak. Hagyományos gyakorlat, hogy ha valaki kényszervágás következtében húst mér ki, aki csak teheti, vásárol a húsból, még akkor is, ha nem fogyasztja el, olyan csúnya, hasznavehetetlen. A károsodottnak ilyen jellegű megsegítése régen kötelező érvényű lehetett, jelen esetben azonban éppen a hagyományra hivatkozva marasztaltak el a háziak néhány falubelit, aki megsértette a hagyomány elvét.

13 (3) Nyilvánvaló, hogy ilyen kis lélekszámú faluban, még ha tekintetbe vesszük is a fenti segítséget, az egész marhát nem tudják elmérni (még a felét sem, a másik felét ugyanis Erdőbényére vitték kocsival), s ennek ellenére kilónál, két kilónál, de még négyöt kilónál is dekáztak a mérésnél, semennyiért sem adtak volna ráadást. Házigazdám lányának (kb. 15-16 éves teremtés) több kötet kottás-dalos könyve van.

14 Más könyvet nem láttam a háznál. 12 Az itt emlegetett család személyi adatait nem őrzik a feljegyzések. Emlékezetem szerint minden közös gyüjtőutunk alkalmával lakott náluk valaki, s portájuk afféle központnak számított minden jelenlévő számára, bárhol lakott is a faluban. 13 Azaz: nem vásárolt a húsból. 14 Akkortájt az aktuális slágereket rendszeresen megjelentették olcsó (rotációs papírra nyomott, fűzött) füzetekben. 549