A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

Térségünkből nem sok adattal rendelkezünk bőrművesek tevékenységére. A rimaszombati szűcsök munkái széles vidéken ismertek és keresettek voltak, a kutatott térség lakossága is tőlük szerezte be színes selyemmel hímzett ködmönét. Putnokon is élt egy szűcsmester, Marcsicsák Pál. Szintén Putnokon élt és tevékenykedett Gaál Gyula nyerges és szíjgyártó, valamint Margitai József szíjgyártómester, akik minden bizonnyal térségünk népességének is dolgoztak.

27 Suszterek, cipészek, csizmadiák több faluban is éltek. Bíró István cipészmester Szuhafőn, Lenkey Miklós, Lenkey Lajos, Kemény Lajos, Dvorszki Mihály Zádorfalván, Doro László és H. Gál Károly csizmadiák Kelemérben éltek. A lábbeli javítását saját családja részére olykor maga a parasztember is elvégezte. Gyurán Barna szuhafői ezermester telente juhbőr-kikészítéssel is foglalkozott. A bőrből aztán kesztyűt, sapkát, takarót csinált, nemcsak saját szükségletre. Munkájáért leginkább természetben, fával, szekerezéssel, őrléssel fizettek. 5. Famunkák A történeti Gömör megye gazdag volt erdőségekben. Ez magyarázza, hogy területén számos olyan falu található, melyeknek lakossága különböző faeszközök készítéséből élt. Ilyen volt pl. az ácsolt láda, vagy más nevén a gömöri szuszék, mely egész Északkelet-Magyarországon elterjedt és jellegzetes bútordarabja volt a vidéknek, az általunk bemutatott térségnek is. Ilyet a vizsgált falvakban nem készítettek, csak az északabbra fekvő településeken. A putnoki vásáron is árultak deszkáira szétszedett szuszékokat, a Jolsva melletti Kisrőcéről hozták azokat. 8 Általában azokról a településekről hordták árulni a faeszközöket, melyek kevés földterülettel rendelkeztek, ami nem termett annyit, hogy eltartotta volna a családot. A vizsgált településekre ez nem jellemző. Ezek a falvak többségében eltartották a lakosságot. A fa nagyon fontos alapanyag volt. A paraszti gazdaságok sok-sok szerszáma készült fából, s ezek többségét maguk készítették. Mint Demeter István írja falujáról, Trizsről: ...Nem hiszem, hogy volt tíz olyan ember, aki ne saját magát tartotta volna el gereblyével, villa-, ásó-, kapa-, lapát- vagy fejsze-, továbbá csákány és ortókapanyelekkel. Saját maga készítette a szérüseprőt, a tövis- és a faboronát. Szövéshez a szövőcsöveket és cépokokat, de akadtak olyanok is, akik maguk csinálták meg a szövőszéket,

29 a motólát és az összes ehhez szükséges kellékeket. Általában mindenki magának csinálta a szekérbe a lőcsöt, a szekérrudat, a vendégoldalt, a hátsó sarogját. Nagyon sok ember volt, aki maga javította a lószerszámot, lovasok a négyellőt, ökrösök a tézslát, és ami még elengedhetetlen szerszám volt, a csép. És a különböző hosszúságú létrát, valamint a szántás alkalmával az eke kiszállítására szolgáló csúsztatót (ekeló).

30 Tehát a hagyományos paraszti gazdaságban nemcsak az élelmet, hanem a gazdasági eszközöket tekintve is önellátásra törekedtek. Erről számol be Dobosy László is Gömörszőlős kapcsán.

31 Ám ebben a faluban is, de máshol is voltak olyanok, akiknek az átlagnál jobb érzékük volt a famunkákhoz. S ők olykor nemcsak családjuk számára faragtak, de a falubelieknek, sőt olykor szomszédos falvak lakói részére is. A vizsgált 27 Faggyas /., 1992. 80-82.; Bodnár M.-Boldogh S., 1997. 25. 28 FaggyasL, 1992.69. 29 Többek között Demeter István édesapja, Demeter Lajos is készített szövőszéket, helyi nevén szátyvái 1907-ben (ekkor nősült), ifjú feleségének, ami jelenleg a Gömöri Múzeum gyűjteményében található (gyár. n. sz.: 79/1990). 30 Demeter L, 1983. 17. 31 Dobosy L., 1984.52. 527