A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

falvak lakói nemigen házaltak termékeikkel, inkább csak megrendelésre készítették azokat. Viszont faluról falura jártak, házaltak a cigányok, akik egyebek mellett apróbb faeszközöket (fakanalakat, gyerekjátékokat) is árultak. 2 A teknővájó cigányok Szatmárból jöttek Zádorfalvára, s ott helyben dolgozták ki a teknöket felébe, mert a falu határában sok topolyafa volt, ami a teknőkészítés alapanyaga.

3 Ügyes kezű ezermesterként tartották számon a ragályi Csák Józsefet, aki favilIákat készített.

34 Kovács Zsigmond gömörszölösi parasztember, aki értett az ácsmunkákhoz is, előbb csak kapa- és kaszanyeleket, később már favillát, szántalpat, sőt dézsát is készített. Igaz, ez utóbbi nem dongafalú, hanem egyenes volt, mert nem gőzölte, nem hajlította a fát, csak faragással alakította.

35 Gyurán Barna szuhafői ezermester elsősorban faragcsálni szeretett, szerszámnyeleket, szekértartozékokat készített.

36 Bárdos József zubogyi kőműves, aki az első világháború után hét évig volt orosz fogságban, a fogság ideje alatt kezdett el faragni. Hazaérkezése után évtizedeken keresztül folytatta ezt a tevékenységét. Sótartókat, tükrös borotválkozódobozokat, tolltartókat, törölközőtartókat, képkereteket, kanalasokat stb. faragott, melyek nemcsak falujában, de a környező települések háztartásaiban is szép számmal megtalálhatók.

37 A jósvafői szövőszékek többségét a szomszédos színi Jóna család készítette, a második világháború után készült szerkezetek már helyi ezermesterek munkái. Úgy kb. 1950-ig nemcsak az egyszerűbb bútordarabokat (sámli, hokedli, karszék, lóca, asztal, ágy, telázsi), de a koporsókat is helyben készítették.

38 Ugyancsak helyben készítették minden faluban a szépen faragott kapukat, kerítéseket. A vizsgált falvak többségének lakossága református vallású. Halottaik emlékére a temetőbe hagyományosan fejfát állítottak. Ezek az emlékek formájukkal, méretükkel utaltak az elhunyt nemére, korára.

39 A vizsgált településeken több olyan ügyes kezű parasztember élt, akik értettek a fejfakészítéshez. Dobosy László kutatásaiból tudjuk, hogy Gömörszőlősön ilyen volt a 20. század elején Új Babus Lajos, aki az 1920 előtti fejfákat faragta. Ezek fűrészeléssel, véséssel díszítettek, vésett rozetta, stilizált szomorúfűz, levél, tulipán, növényi inda látható rajtuk. Vonalvezetése, díszítése ezeknek ugyanaz, mint egy 188l-es datálású mángorló hátlapján, egy sulykolón és egy jármon fellelhető díszítés. A gömörszölösi temetőben látható újabb fejfákon semmilyen díszítés nincs. Formájuk is megváltozott, egyszerű, sima, téglalap metszetű, kúpban végződő hasáb alakúak. Az ilyen fejfákon a legrégebbi évszám 1941. Az 1930-as évek tájékán Babus P. Benjámin vette át a fejfák készítését a faluban. Neki az volt a véleménye, hogy a hozzátartozók fájdalmát, szomorúságát, gyászát sokkal inkább kifejezi a dísztelen fejfa, mint a cifrán faragott. Sírverset sem faragott a fejfára, mindössze az elhunyt neve, születési és elhalálozási éve szerepelt rajta. A falu közössége elfogadta ezt a formai újítást, mert Babus P. Benjámin után G. Kovács Zsigmond is hasonlóképpen készítette a 32 Kosján László gyűjtése (HOM NA 3988, 4483). 33 Kosján László gyűjtése (HOM NA 4483). 34 Kosján László gyűjtése (HOM NA 3988). 33 Tankó Gabriella. 36 Cseri Miklós gyűjtése (HOM NA 4381). 37 Saját gyűjtés. 38 Nadanicsek Imréné. 39 A téma kitűnő kutatója volt Kunt Ernő, akinek a térségre vonatkozó kutatásai nyomtatásban is napvilágot láttak, lásd Kunt E., 1978. Ugyancsak ismertek Faggyas István ilyen irányú kutatásai. A témát feldolgozó könyvében a magyarországi gömöri falvak fejfáinak leírása és rajza mellett kitér a fejfák típusaira és díszítményeire, a fejfakészítés körülményeire, a temetéssel kapcsolatos szokásokra, valamint a sírversekre is, lásd Faggyas I., 1988. 528