A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

Sok kérdést vet fel az utóbbi időkben népművészeti szakkörök által oly gyakran alkalmazott ún. gömöri csomós hímzés. Vizsgálódásaink alapján megállapítható, hogy a történeti Gömör megye területén működő múzeumok egyikében sincs ilyen díszítésű textilféleség. Recens adatok alapján viszont feltételezhető, hogy ennek ellenére ismert volt, s tulajdonképpen a 16-17. században általánosan elterjedt úrihímzés egyik ágáról van szó. A téma további kutatásokat igényel. 21 Sok textilféleséget, különösen az ünnepi darabokat csipkével díszítették. Különféle csipkefajtákat ismerünk, ezek egymástól eltérő technikával készülnek. Van varrott csip­ke, vertcsipke, horgolt csipke, kötött csipke. Ezeket háztartási textíliák és viseleti dara­bok szél- és betétcsipkéjeként alkalmazták. A csipkék királynőjeként is emlegetett vertcsipke technika elsősorban polgáriasuk környezetben hódított teret. 22 Gömöri elter­jedése német bányászfeleségek közreműködésével magyarázható. A kutatások bizonyítják, hogy egy-egy motívum nem véletlenül került a megfelelő helyre, ugyanis minden mintának, díszítésnek, motívumnak jelentése van. A mai kor embere már kevéssé (vagy egyáltalán nem) érti ennek nyelvezetét, ám a régi korok em­bere még tisztában volt vele. (Egyébként ugyanez nemcsak a textilek esetében, de min­den egyéb díszítőművészeti ágazatnál is elmondható, pl. a famunkáknál a kopjafák esetében, a hímestojásoknál, a mézeskalácsoknál stb.) Tehát a motívumok eredetileg nem pusztán esztétikai funkciót töltöttek be, hanem jelentéssel bíró jelképekként éltek évszázadokon keresztül. Ezek megfejtését segítik Makoldi Sándorné munkái, s ezek közül az egyik legutóbbi kifejezetten az archaikus népi textíliákon fellelhető kakasos, kígyós, kelyhes, csillagos, életfás motívumok értelmezésével jelentésével foglalkozik. 24 A textilmüvesség keretén belül meg kell említeni a putnoki kékfestőket, akik a tér­ség falvainak lakosságát is ellátták termékeikkel. 25 Polónyi Béla szintén Putnokon élő nagybátyjánál, Szatmári Józsefnél tanulta ki a kékfestést 1898 körül, a kelmefestő mes­terséget Pesten sajátította el. Nagyszülei, Strom Józsefek is kékfestők voltak, a család­tagok Rozsnyón és Breznóbányán is éltek. Polónyi Béla műhelyét az első világháború előtt nyitotta, s 1958-ig dolgozott, mint kékfestő, kelmefestő, mángorló. Pénteki napo­kon szekérrel hordták hozzá a környező falvakból a rnenyasszonyi kelengyéket mángo­rolni. Festett kelméivel elsősorban a falusi lakosságot látta el. Kendők, surcok, gyolcsáruk kerültek a műhelye mellett kialakított üzlet polcára, pultjára. Surcok készül­tek simák és rámások (a rámássurc alul és két szélén szélmintával volt ellátva), volt alulrámás surc is. 2 A putnoki vásárok alkalmával nem pakolt ki, a vásártér közelében levő üzletben árult. Eljárt viszont az ózdi és rudabányai vásárokra. 4. Bőrművesség A bőrművességhez szokás sorolni a tímárok, tobakosok, vargák, csizmadiák, szíj­gyártók, nyergesmesterek és szűcsmesterek tevékenységét. 21 Még az idén várható Eperjesi Lászlóné Paranai Mónika munkájának megjelenése, mely ezzel a témá­val foglalkozik. 22 A Gömöri Múzeum gyűjteményében egy putnoki hagyatékból származó csipkeverő eszközkészlet is található (lelt. sz.: 93.2.1-4.). 23 A gömöri csipke jellemzőivel foglalkozik Neszádeliné Kállai Mária 2001. 24 Makoldi Sándorné 2003. 25 A putnoki kékfestőkről lásd Bodgál Ferenc gyűjtését (HOM NA 894), valamint Faggyas István pub­likációját (Fa<>gyas /., 1992. 68.). 26 Egy ilyen, a putnoki kékfestő műhelyben készült alulrámás surc a Gömöri Múzeum gyűjteményében is található (lelt. sz.: 97.1.1.). 526

Next

/
Thumbnails
Contents