A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

épületet Imolán.

6 Ugyancsak az ő kutatásaiból tudjuk, hogy Zadorfalván a 19-20. század fordulóján épült Lenkey-féle nemesi lakóház is ezzel volt fedve.

7 Dám László a gömöri magyarság népi építészetét összegző munkájában szintén utal az imolai cserépre és közöl is egy fotót Zubogyból, melyen hódfarkú imolai cseréppel fedett vízvetős tetejű ház látható.

8 Később aztán már az emberek nem szívesen vásárolták, mert romlott a minősége. Mint mondták: A cserepet még az első háború előtt is Imoláról hoztuk. ... Amit Imolán csináltak a háború után, az olyan vót, máma felrakták, holnap lepattogott. Ezt követően már inkább Serényfalvárói vásárolták a tetőcserepet. A paraszti világban az volt az általános, hogy a ház falazóanyagát is maguk állították elő. A korai évszázadokban a vessző és a fa, valamint a tapasztásra szolgáló sár voltak a fő építőanyagok, ezt a környező gazdag erdőségek lehetővé is tették. Az erdőségek csökkenésével aztán - melynek okaira most nem térünk ki - a fő építőanyag a föld lett. A vizsgált időszakra már ez volt a jellemző, esetleg melléképületek építésénél alkalmazták a korábban hagyományos technikát. A kőépítkezés csak ott vált elterjedtté, ahol a közelben kőbánya működött, mert a drága szállítási költséget csak kevesen tudták megfizetni. Kőbánya a vizsgált térségben csak az Aggteleki-karszt falvaiban, valamint Kelemérben és Serényfalván volt. A többi faluban esetleg az alapnak hozattak követ, bár ez sem volt általános. Leggyakrabban vályogból, vályogtéglából, később téglából építkeztek. A szegényebb réteg általában magának állította elő az építőanyagot, a jobb módúak, a nemesek megengedhették maguknak, hogy megvegyék, illetve megrendelésre elkészíttessék. A fizetés általában nem pénzben történt, inkább természetben törlesztettek, vagyis a paraszti gazdaságban megtermelt javakat adtak érte cserébe. Parasztember saját szükségleten túl ritkán foglalkozott vályogvetéssel vagy téglaégetéssel, bár erre vonatkozó adatok is vannak.

10 Leggyakrabban azonban mégiscsak cigányok vetették a vályogot, a vizsgált térség szinte minden településéből vannak erre vonatkozó adatok." Voltak, akik szárított vályogból, mások kiégetett vályogtéglából, ún. cigánytéglából építkeztek. Ilyen cigánytéglát égettek a Bolváry uraság erdejében Dövényben is, az ott készült téglák mindegyikében benne volt Bolváry Andor monogramja. Faggyas István leírásából tudjuk, hogy a keleméri földbirtokosok is égettek téglát, ezekben is olvasható volt a P. M. (Putnoky Móric) illetve a H. G. (Hámos Gusztáv) monogram.

12 Dobosy László kutatásaiból tudjuk, hogy Gömörszőlősön az 1879. évi árvíz után 1880-1900 között szinte az összes házat újjáépítették. A téglát helyben, a Mocsolyáknál égették a cigányok, mert a Kolyota aljában jó minőségű agyagot találtak. Ekkorra datálható a zsúpfedél eltűnése is, helyébe a cseréptető lépett.

13 A cigányok csak megrendelésre égettek téglát, nem házaltak vele, külön nem árulták. A megrendelő adta az anyagot és a fát a kiégetéshez, a cigányok pedig pénzért vagy egyéb fizetségért elvégezték a munkát. 6 Gadva Ferenc akkor 93 éves férfi házát (HOM NA 4032). 7 A falazata máiéi (serényfalvi) téglából, az alapja aggteleki kőből készült. (HOM NA 4380). * DámL, 2001. 871. 9 Zomborka Márta gyűjtése, HOM NA 4000. 10 Máté József égetett téglát Zadorfalván. (Cseri Miklós gyűjtése HOM NA 4039) " Erre utal a népdal szövege is: „Nyáron vályogot vetett, Télen hegedülgetett. Sír a hegedűm vén húrja, Benne van a lelkem búja, Mer a babáin mást szeret." (Cseri Miklós gyűjtése HOM NA 4038/33) 12 Faggyas I., 1986.200. 13 Dobosy L., 1979. 522