A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

2. kép. Cigánykalapács (24/2004) 2. Fémművesség A történeti Gömör megye köztudottan gazdag volt érclelőhelyekben. Igaz, ez a megállapítás elsősorban a Rozsnyó környéki bányavidékekre volt érvényes, de a 10-12. századból térségünkben, Imola, Trizs határában is kerültek elő vasolvasztó kemencék. Ez azt bizonyítja, hogy a vasolvasztásnak és a fémművességnek itt is egészen a középkorig viszszanyúló hagyományai vannak. A fémművesség leggyakoribb képviselői a kovácsok voltak. Általában minden falunak volt kovácsa, mert a paraszti munkákhoz nélkülözhetetlen volt a tevékenységük. Patkolták az igavonó állatokat, vasalták a szekereket. Fizetségük pénz vagy termény volt. Az uradalmak külön, saját kovácsot foglalkoztattak. A falusi kovácsok mellett meg kell emlékezni a cigánykovácsok munkáiról is, akik patkószeget, fúrót, kalapácsot és egyéb használati eszközöket készítettek és árultak. Alsószuhára pl. Rudabányáról járt az Antal bandája, akik a vasszerszámok mellett kosarakat is kínáltak.

1 Az 1920-as évek elejétől az 1930-as évek végéig a Klein család kapahámort működtetett Jósvafőn. A hámort mecenzéfi mesteremberek építették, s eleinte ők is üzemeltették. Idővel aztán szakmai tudásukat átadták, s egy új kovácsnemzedéket neveltek ki. A Diósgyőrből Jósvafőre szállított vasból kapákat, ásókat, ekevasakat, különféle vasalatokat és háztartási eszközöket (tüzvonó vas, palacsintasütő) készítettek. A vízi 14 Cseri Miklós gyűjtése (HOM NA 4036). 523