A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Siska József: Sajókeresztúr és Szirmabesenyő szőlőkultúrája

December 6. Szent Miklós, a korai érésű szőlőkből nyert bor színelésének, átfejtésének napja. A frissen lefejtett bort az ekkor induló disznótorok zsíros ételeinek lecsúsztatásához és a karácsonyi ünnepek hangulatának emeléséhez fogyasztották. Mindkét falu életében különleges esemény volt a szüret. Mint a kollektív munkák általában, együtt járt a vidámsággal, szórakozással. Szüretkor zengett a hegy mindkét községben a népdaloktól. Az számított jó szőlősgazdának, aki minőségi, az előző évből romlás nélkül átmentett nedűvel tudta megkínálni - a kint főzött ebédkor - a segédkezüket. Lukács Vince helyi pedagógus feljegyzése szerint, az 1920-as években a Szirmayak szőlőbirtokait öröklő Dabasi-Halászok szüretein juhhúsos köleskását főztek a szőlő végében, a munkálatok befejezésekor. Volt cigányzene, táncmulatság, levegőbe lövöldözés és más tűzijáték. A kommunista éra sorvasztotta el az október utolsó vasárnapján mindkét községben megtartott szüreti felvonulást, és az azt követő bált. A résztvevők vasárnap ebéd után az iskola udvarán gyülekeztek. A fiúkon lobogós ujjú ing, széles szárú gatya fehér finomvászonból, fekete kalap, fekete lajbi és csizma. A leányokon fehér ingváll, apróvirágos, különféle alapszínű ruhaanyagból varrt pruszlik és pliszírozott szoknya, párta, hajfonatukban piros szalag. A falvak főutcáin végigvonuló menetet két lovas betyárlegény vezette fel, utána két lovas szekér következett. Az elsőn ült a hegybíró a feleségével és leányával. A másodikra tették a prést és a sok szőlőfürtös vesszőből készített szőlőtőkéket. A szekér után mentek a gyalogos szüretelök. A leányok kezében egy-egy szőlőfürtös venyige, a fiúk hátán puttony. A menetet különféle maskarások zárták. A leányok fiúknak, a fiúk leányoknak maszkírozva, öltözve. Voltak közöttük koldus, cigány, zsidó maskarák is. Volt olyan évjárat, amikor három szekér volt a menetben. Az elsőn - a hegybíró családján kívül - a kisbíró is rajta ült, hátul, a saroglyán. A második szekéren a prés állt és különféle borászati eszközök. A harmadikon négy lány a vállán lévő rúdon tartott szőlőfürtös vesszőkből készített két tőkét, amelyet a bálnak helyet adó tanteremben helyeztek el a felvonulás végén. A bál alatt ezt fiú- és lánycsőszök vigyázták. Minden legénynek íratlan kötelessége volt, hogy a táncmulatság alatt szőlőt lopjon ebből kedvesének. Akit lopás közben a csősz elkapott, annak zálogot kellett adni. A bál fénypontja a zálogkiváltás volt, amikor a hegybíró ítélkezett arról, hogy mennyi büntetés fejében kapja meg a tolvaj a zálogát. Az így beszedett összegből fedezték a bál költségeit. Először a felvonulás, majd a bál is megszűnt. A kilencedik ikszüket taposó borosgazdák fiatalságuk fénypontjaként emlékeznek arra, amikor lovasbetyárként elrabolhatták, nyergükbe ültetve az egész falun körbevihették a hegybíró 16 éves lányát. Ugyancsak nagy megtiszteltetésnek számított a menet élén lovagló kürtösnek lenni. A fiatalok azonban nemcsak a mulatságból, hanem az évközbeni kollektív munkákból is kivették részüket a különféle vallásfelekezetek ifjúsági szervezeteinek tagjaként. A recens adatok gyűjtésénél senki sem emlékezett arra, hogy bármelyik helységben működött volna hegyközség, amely a közös tulajdont rendben tartotta volna. A besenyőiek elmondása szerint a KALOT, a helyi plébános vezetésével május elsején, azaz Munkás Szent József napján kitisztította a már említett forrásokat, rendbe rakta a hegylábakban lévő közkutak környékét. A szüret után a falubeli suhancoknak megengedték, hogy leszedjék a tetejelés után képződött, apró fürtöket, a csillingeket a szőlőkben, bárkié legyen is az. A szőlőmunkákhoz kapcsolódó hiedelmek mára teljesen kikoptak a köztudatból. Az idősebb gazdák már csak arra emlékeznek, hogy a metszést mindig újholdkor kezdték el, hogy a szőlő analóg módon növekedjen. Rémlik még olyasmi is, hogy a jégverést 508