A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Siska József: Sajókeresztúr és Szirmabesenyő szőlőkultúrája

a mezsgyehatárhoz legközelebb eső szőlőkaróra húzott lókoponyával próbálták távol tartani nagyszüleik, de ezt már ők is csak őseiktől örökölt, mágikus cselekménynek tartották. A népi gyógyászatban a fahéjjal, szegfűszeggel ízesített bort a nátha ellen használták. Borseprűs borogatással a rándulás, ínhúzódás miatt bedagadt végtagokat gyógyították, sömört és szemgyulladást rügyvízzel. Besenyőben közismert a következő pohárköszöntő: Borocska, borocska Vinocka, vinocka, Ne haragudj a gazdádra, Nie hnivaj na gazdy, Ha leküld a pokolba! Ked posle do peklá! PÚL örökösen potyázó cimbora kérdésére: Nem adsz egy kis bort? Nie das me koscisko vino? az volt a válasz: Magam kapálom, magam iszomlSam kopem, sampiem! A borivásról Besenyőben a 17-18. században idevándoroltak leszármazottai így vélekednek: Ked ja piem vino, budzem splantac hravec! (Ha bort iszom, félrebeszélek!) Ked ja piem vino, budzem vejo hravec! (Ha bort iszom, sokat beszélek!) Ked ja piem vino, pujdze hed rozum! (Ha bort iszom, elmegy az eszem!) A legidősebb adatközlők szerint a szüreti munkák alkalmával sokszor énekelték a következő népdalt: Leégett a Cifra parti állás! A lovamnak nem találtam szállást. Szállást kértem egy szép szőke lánytól, Nem mert adni az édesanyjától! Mert ha nékem szállást adott volna, Szüret után párja lettem volna! A szőlőhegyek építményei Legrégebbiek a szőlősgazdák és családjaik férfitagjai által telente vájt pincék, amelyek elé később borházakat emeltek. A pincék zömmel négy méter szélesek, két méter magasak és váltakozó hosszúságúak. Minimum 10, maximum 15 méteresek és egyagúak. Terjedelmesebb, hosszabb, több ággal rendelkező bortárolókat csak azok a gazdák készítettek, akiknek nagyobb szőlőbirtokuk volt. A hegyvonulat egyedi méretű pincerendszere a keresztúri Alsó-Pincesoron található: a helyi lakosság egyöntetűen Rákóczi-pincének nevezi. Úgy tartják, hogy I. Rákóczi György készíttette dézsmatárolónak vagy sernevelőnek az 1630-as években, amelyet alagútrendszer kötött össze a távolabbi uradalmaival. A Rákócziakat a Szirmayak követték a tulajdonosi sorban. Az ő kezükről Szirmay Eszter hozományaként a Dabasi-Halász családhoz került. A filoxéra után Wittner Lajos nevű vincellérüknek adták el, majd Keresztúr egyik legmódosabb családjának tagja, Czecz Lajos szerezte meg. A második világháború után aztán négy ember tulajdonába ment át. A pincék előtti hatalmas feldolgozó helyiséget szétfalazták. A fölötte lévő, fából emelt épületet már az első világháború után tűz emésztette el. 1990 őszén Bakó Ferenc, a Heves Megyei Múzeumi Igazgatóság nyugalmazott vezetője, Fodor László régész, Tóth Péter levéltáros bejutott a Szarka László birtokolta, legterjedelmesebb keleti ágba. A pincelátogatásról jelentés és helyszínrajz készült, amelyet 509