A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: Csabai Kálmán festőművész levelesládájából

A leányom, Klári a múlt héten eljegyezte magát, és március táján esküsznek. Illik, hogy az örömapa vezesse a lányt, tehát nem sokára visszamegyek New Yorkba. Mellesleg el kell intéznem az útlevelemet és a nyugdíjamat is. 74. február 26-án leszek - ha Isten segít - 65 éves, és nyugdíjas. Ugyan szeretnék 20 éves lenni, sőt, de ha már ettől függ a magyarországi visszatelepedésem, hát csak jöjjön az a 65. év. Aztán persze nem bánom, ha csökönyösen jó pár évig úgy marad. Olvasom, hogy a művésztelep kezd kacsalábon forogni. Azért megható és érdekes is egyúttal, hogy külön piszkálás nélkül maga az ügy elfeküdt volna szépen, csendben. Valóban ez a foka a precizitásnak nem egy nagyon is aktív temetés eredménye? Kik a sírásók? Ki meri tudni? Egy furcsa kérdésem van. Azt hiszem, Te megtudhatod a pontos, hazai véleményt a szóbanforgó problémáról. A Vatikán „felfigyelt" a Genezisre. Münchenen keresztül tudomásomra hozták, hogy „magas" vatikáni körökben el lehetne intézni, hogy engem a Pápa személyes kihallgatáson fogadjon. De én szeretnék hazamenni Magyarországra. Nagyon is érthetőnek találnám, ha otthon nem vennék szívesen annak a hazatelepedését, aki a Pápával beszélget. És akkor már inkább Magyarország Pápa nélkül, mint Pápa Magyarország nélkül. Persze előfordulhat, hogy Magyarország nem érzékeny ebben az ügyben. Mivel úgy is ki akarják adni a Genezist, talán jól jön propaganda szempontból a könyvnek, ha a legfőbb szakember is figyelemmel kíséri. Persze ez azért egy kényes probléma. De akár az, akár nem: én itt semmi esetre sem tudom azt megítélni. Viszont Neked csak egy érdeklődésedbe kerül, és illetékesek informálnak Téged azon nyomban. Próbáld kitapogatni a véleményt, és a kérdés fontosságának megfelelő szabatossággal értesíteni engem a hivatalos álláspontról. Ismétlem, a legkisebb rizikót sem vállalom, ha ez kockára tenné hazamenetelemet. Végre, sajnos, engem is elért a nemezis. Helyesebben a „de ez is". Eletemben először megfáztam, és olyan köhögésbe keveredtem itt lázzal egybekötve, hogy csak úgy harsogott a műterem. Már elmúlt minden - 9 napig tartott - de úgy érzem magam, mint aki híres szüzességét elvesztette. És most már ügyelnem kell, hogy meg ne fázzak. Hiába, nem vagyok már stb... Hallom, hogy Kondor Béla hirtelen meghalt, a felesége pedig megőrült. Azt is hallom, hogy Juhász Ferencnek, a költőnek a felesége öngyilkos lett. Borzasztó hír mindkettő, hisz személyes ismerősökről szól. Csak a nem férgese hullik? Milyen kertészet ez? Ha már a férgesénél tartunk, és említetted. Valóban nem tudom megérteni Végvári viselkedését a kiállításom körül. Annyira óvatos, gyáva pacáknak tapasztaltam, hogy biztosan tudom, mindent amit tett, vagy nem tett, feletteseinek szándéka szerint csinálta. Fehér Zsuzsa, Pogány Ö. Gábor és Végvári egy furcsa háromszögesítése voltak egy ellenséges gyűrűnek, alattomos, baráti mosoly háta mögül kivicsorgó marakodás; egyik színtere ennek a késhegyig menő harcnak az én kiállításom volt. Pesten valami csoda megmentett engem a teljes kudarctól, de Miskolcon védelem nélkül áldozatává váltam ennek a pozíció harcnak, amit a három mákvirágnak a személyén túl az ő összeköttetésük harcolt. Politikai összeköttetésük, természetesen. Én magam személyesen nem voltam fontos. Nyilván szinte sajnáltak is néha, hogy vergődöm ebben a latyakban. PÖG azt hitte, hogy Fehér Zsuzsa túrta őt ki a Művészet főszerkesztői állásából (ami lehetséges egyébként). Zsuzsa ekkor exponálta magát erősen az én kiállításom rendezése körül. Tehát itt kell a Zsuzsát megfúrni. A nevetségesen átlátszó szabotázsok mögül mindenütt P.Ö. Gábor klikkje buggyant ki. Pogány 1938-óta barátom-féle volt. Most úgy került, mint macska a forró kását. Előkaparta a hullák közül Koffánt, és az egész sleppel fújatta Karcsi körül a harsonákat; a rólam szóló cikkekben is, ahol lehetett, szerepeltette. Ismétlem, Zsuzsa ellen ment minden. A mérleg (és a méreg) nyelvén csúszkált le-fel végbéli gilisztaként, aki szószerint vette az arany-eret és bányász szenvedéllyel szürcsölgette saját hasznára a fel-felfakadt leveket. Benedek, Feledy ellenszenve segítette Lajosunkat manipulálni. De, Kálmán, miért kellett nekem ebbe belekerülni? Nekem, aki azt hittem, hogy Miskolc meghívott, tehát az ügy szakmai, politikai háttere elintéződött már a meghívás előtt. Te sem tagadhatod, hogy a miskolci kiállítás szégyen volt nekem, szégyen volt a városi tanácsnak. Benedek, Feledy győztek Barczi ellen is, és Végvári egyik fontos eleme volt ennek a győzelemnek. Ne felejtsd el, Végvári egy zéró, minden tényleges szám után nullázva operáns eleme a számolásnak. Arra, mint minden öntudatos zéró, vigyáz, hogy elébe ne kerüljön soha semminek; semminek (ez nem ismétlés). Ez szerénysége oka. Téged joggal meglephet, hogy fél évvel az események után 468