A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága
#^#>JI"•*' fe * : *"* , • mélységes értelmű művészet" - írja a Reggeli Hírlap még a művész életében, de már egy nekrológ hangvételével. E jellemzéssel a pályakép ismeretében teljes mértékben egyet kell értenünk. Szontagh Tibor a hivatalos elismeréssel nem törődő, kizárólag a maga útján járó egyéniség volt. A legnagyobb megelégedettséget az jelentette számára, ha kivonulhatott a természetbe, és távol az élet „civilizált" dolgaitól a saját kedvére festhetett. Egy kortárs jellemzésével élve: „Szontagh Tibor természetimádó festő, aki a legdermesztőbb hidegben is órákon keresztül képes dolgozni a hegyek között. ... és merészen felállítja állványát azokon a magas bérceken is, amelyeket csak a turisták tudnak megközelíteni." 45 E megszállottság okozta korai halálát is. A sok fagyoskodás akut veseproblémát okozott nála, amely már műtétileg sem volt orvosolható. Ha a magánember portréját akarjuk megfesteni, igen sokszínű palettát kell kezünkbe fognunk. Egyik színnel a rendszerint bricsesznadrágban járó, vadászkutyákat is tartó szenvedélyes vadász karakterét vázolhatjuk fel, másikkal a korcsolyakedvelő lelkes sportemberét, s újabb színeket igényel az amatőr hegedűs, vagy a mindenfélét szívesen barkácsoló egyéniség bemutatása. E barkácsszenvedély eredménye az a szekrényke, amelyet a család ma is ereklyeként őriz, és amelynek fémverete a népies szecesszió stílusjegyeit viseli magán 46 (13. kép). Felelősen gondolkodó apaként gyermekeit is igyekezett bevonni szenvedélyeibe. Olykor több napig is tartó családi kirándulásokat szervezett, a természet ismeretét és szeretetét továbbadandó. De a horgászat, vadászat, korcsolyázás és barkácsolás is a közös programok közé tartozott. A zene szeretete belengte a polgári otthont: a művész hegedült, felesége zongorázott, és a barátok is hangszerrel érkeztek vendégségbe. A zeneszót aztán megzavarta a világháború, és az anyagi gondok a világégést követően sem szűntek meg. Szontagh Tibor - mint a 20-as évek minden szabadúszó festője - egyik napról a másikra élt. A zongorát pénzzé kellett tenni, és a vadászat sem csak "•"•'• 13. kép. A művész által készített bútor (Fényképezte: Kulcsár Géza) Reggeli Hírlap 1930. nov. 1. 14. Uo. Dr. Vékony Zoltánná, a művész unokájának tulajdonában, Budapest. 437
