A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága

szenvedély volt már, hanem az élelemszerzés fontos eszköze. Ez az állapot uralkodott a társadalmi összefogásról tanúskodó 1930-as tárlat idején is.

47 Szontagh Tibor 1930. november 19-én hunyt el. Sírja a mindszenti temetőben van. A szomorú hírt nemcsak a helyi, de a fővárosi lapok is megírták,

48 a „Magyar művészet" hasábjain Lyka Károly búcsúzott a festőtől.

49 Halála után két évvel a család posztumusz kiállítást rendezett Miskolcon a hátrahagyott művekből, majd emléke fokozatosan elhalványodott a helybéliek tudatában. Életművének utóélete elsősorban a műkereskedelemben tapintható ki: képei mai napig a kereskedelem vérkeringésében vannak, s nemcsak hazai aukciókon, de a bécsi Dorotheumban is feltűnnek.

50 A sors iróniája, hogy éppen azokról a képekről ismerik nevét, amelyeket ő maga nem becsült sokra. 14. kép. Tájkép nagyfával (Fényképezte: Sz.ujó Péter) 4 A magánemberre vonatkozó értesülések forrása: Szontagh Pál visszaemlékezése (lásd: 10. jegyzet), továbbá a művész unokáinak szóbeli közlései. 48 Reggeli Hírlap 1930. nov. 21. 4.; Magyar Jövő 1930. nov. 22. 3.; Pesti Hírlap 1930. nov. 26. 49 Magyar művészet 1930. 647. 50 Bécs, Dorotheum: 1979. 442. képzőművészeti árverés kat.-sz. 106.; 1981. 632. képzőművészeti aukció kat.-sz. 448.; 1982. 635. képzőművészeti aukció kat.-sz. 464.; 1983. 464. képzőművészeti árverés kat.-sz. 384.; 1984. 470. képzőművészeti árverés kat.-sz. 432., 475. képzőművészeti árverés kat.-sz. 604. Forrás: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Lexikontára. 438