A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

3. kép. Görgey lovas szobor (1898) Bem és Görgey tábornokok tiszteletére. A Bem tábornok lovas szobráról kevesebbet tudunk. Bronz modelljét a hagyatéki kiállításon, 1918-ban még mint létezőt szerepeltették, de aminek azóta nyoma veszett. Szerencsénkre megőrződött a Görgey Artúr lovas szobra sebesülése után (1898) című műnek egy 61-cm-es bronz változata. (Hadtörténeti Múzeum Ltsz.: R 0144/Szo.) Ez szolgál hiteles alapul arra a sok dicséretre, amit Králik Lajos oly szépen méltatott Görgey Arthur: A vádaskodás szobra című könyvében, kiemelve, hogy abból árad az új Magyarország embereszménye, a hatalmas elszánt erő, a gondolkodó, nagy stratéga jelleme. Holló - amint a cím is mutatja - egy nagyon kifejező mozzanatot örökít meg, azt, amikor Komáromnál szerzett súlyos fejsebével ül a nyeregben Görgey és továbbra is nyugalommal néz - immáron az utókor megítéltetésével szemben, az 1849. októ ber 6-i történések elmarasztalóira. A magánáldozatra képes hadvezér nemzete iránti felelősségérzete minden vitán felülállóan sugárzik a műből. Holló Barnabás nemzeti romantikus lényének szinte velejárója volt a történelem. A dicső múlt felidézése, a kemény megpróbáltatások túlélésének eszméje vezette művészetében. Görgey alakjában is kicsit a szabadcsapatok élére álló, a küzdelmekből részt vállaló szabadsághőst példázza, akinek elhihetjük a kényszerű megadás tényét is. Mind a Bem, mind a Görgey lovas szobor eredetileg szabad térre méretezve Zichy Nepomuki János felkérésére és költségén születtek a nagylánghi kastély számára. (A kutatás nem támasztja alá, hogy e nagystílű terv megvalósult volna. Meglehet, hogy csak a kisminták készültek el!) (Herman Ottó Múzeu, Évkönyve 2000. 311-321.) Ez idő tájt készíthette az azóta szintén eltűnt Névay Aladár lovas szobrát, és a már említett II. Lajos királynak emléket állító művét, valamint az Őfelsége a király-t (I. Ferencz József) (1898) és annak párdarabját: Őfelsége a királyné (Erzsébet királyné) (1898) című lovas szobrokat, amelyek szintén kikerültek a kutatás látóköréből. És megmintázza Bocskait ugyancsak lóháton (letét a debreceni Déri Múzeumban). Némiképp ide tartozhat a később tárgyalandó Előőrs és a Tépett zászló (1903) valamint //. Rákóczi Ferenc lovas szobra is. Az emberiség történetének alakulásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő, szép, esztétikus lény, a ló a szobrászművészet egyik legfőbb témája. Különösen igaz volt ez Hollóra. Lovait figyelve nem is annyira a vágtázó paripák eleganciája hatott rá, hanem a megpróbáltatásokat lovasával hűségesen megélő, kimerült, csapzott állatok, azok, akiket Tornyai János a festészetben a Bús magyar sorssal azonosított. Sajnos e mély művészeti megközelítés kifejtésére nem volt igazi alkalma. A szobrászat a művészetek közül a leginkább kiszolgáltatott, aminek igazodnia kell valamelyest a felkérők igényéhez, s ekkor érte a megtisztelő feladat a király részéről. I. Ferencz József a millennium alkalmából tíz köztéri emlékművel ajándékozta meg a magyar nemzetet. 412