A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

A kisebb csalódások után egyik nagy fájdalma az volt, hogy 1906-ban, amikor a Milánói Iparművészeti Kiállításon aranyéremmel jutalmazták kisplasztikáit, a magyar pavilon kigyulladt, s egész kollekciója a tűz martaléka lett. Egyik Toldi-kompozíciójára kapta az elismerést. Két variáció is létezett: Toldi Miklós 1906, Toldi Miklós a farkasokkal című. A plebejus szemléletű művészekhez Arany János epikus költeménye óta különösen közel állt Toldi alakja. Holló Barnabás és Fadrusz János szeretetteljes barátságára utalhat az azonos téma egyidejű feldolgozása. Talán felkérés is lehetett a dolog mögött. Az bizonyos, hogy Holló hagyatékában maradt minta alapján nagyméretű köztéri szoborként 1928-ban Pesten felállították a Toldi-szobrot. Egyes források a Városligetbe, mások pedig a Stefánia útra helyezik. 1944-ben a 2. világháborúnak esett áldozatául. (A család tudomása szerint megrongálódott darabjai Sülysápra kerültek.) Mint már említettük, minden jóindulat ellenére is, csupán közvetett sikernek mondható, ami a Kossuth-pályázat kapcsán érte. A tervet Istók János fiatal barátjával közösen alkotta. Ahogyan egy családi fotó sugallja, a főalak Holló műve lehetett, és a két nagy csoportban elrendezett mellékalakokat mintázhatta Istók. Ez tulajdonképpen a pesti Kossuth térre készült, s a sok résztvevő közül a 3. helyet érték el. Gyakorlatilag így eredménytelen volt számukra a munka, talán annyi hozadéka volt, ha nem is ezt a figurát, de egy másik álló Kossuth-szobrot (1910) már ennek tanulsága után mintázott meg Losonc város számára. Sajnos ez csak 1919-ig volt eredeti helyén, megrongálódott darabjairól úgy tudni, a Füleki Múzeum őrzi. (Ádámfy József: A világ Kossuth szobrai, 1980. 70.) Kicsit gyászos a beállás, levett kalapját gondterhelten tartja az egykoron kiváló szónok, a népet lelkesítő politikus. A pesti pályázatra mintázott főalak még a dicső eljövendőben reménykedő elszánt államfőt mutatta. Első Kossuth-büsztjét 1894-ben, Holló Lajos országgyűlési képviselő megrendelésére készítette. Talán ennek lehet az a variációja, ami Balatonalmádiban látható (1903), Ajkán, a Hősök terén (1904), Szinérváralján, Romániában (1909), de talán az is, ami Torinóba került, s amiről Ádámfy említett müvében a következőket közli (85.): „Holló Barnabás Kossuthról készített gipsz mellszobra életnagyságú. ... dr. Pattantyús Ábrahám Dezső 95 éves korában ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, 1969 tavaszán. 0 Kossuth Lajos unokaöccsétől, Ambrozovich Lajostól kapta. Jelenleg a torinói Kossuth Emlékmúzeumot díszíti." A büsztöt a jó akadémiai felkészültség jellemzi, de igazán nagy plasztikai megoldást nem mutat. Azt az érzést sugallja: az ércbe öntés ténye elegendő a felmagasztaláshoz. Nincs közelebbi adat arra, hogy milyen felkérésre készült a Gróf Dessewffy József Kazinczy Ferenc levelét olvassa (Levelet olvasó férfi) 1898 (HOM.P.77.410) című alkotás. A gondosan megmintázott karosszékben ülő férfi maga is a historikus elvek szerinti részletgazdag öltözéket visel. Az elrendezés túlságosan gondos, kissé fotoszerű, de minden statikussága ellenére szép sziulettet rajzol. (Herman Ottó Múzeum Képtára kat. 2004.) Az MNG-ben egy hasonló elrendezésű műve található. A plasztilinből kiformált szobor Bessenyei György költőt testőri egyenruhában mutatja ugyancsak barokk karszékében. (MNG 60.20-N.) Több szempontból ide kívánkozik Veres Pálné (1900) kabinetméretű ülő bronzszobra. A nőnevelésben nagy érdemeket szerzett kortársát Holló a századvég szecesszióba hajló naturalizmussal ábrázolja drapériák közepette (MNG Ltsz.: 77.56.-N), példát mutatva arra, hogy azonos elrendezés esetében más-más kort hogyan tud felidézni stílusosan. A lovas szobor, mint szobrászi téma a pálya indulásától jelen van művészetében. 1898-ban adódott számára lehetőség, hogy már ne csak belső térben kihelyezhető, kisméretű, ún. kisplasztikát alkosson, hanem emlékmű méretű, köztéri művet, nevezetesen 411