A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

retorikus politikusoknak - állították. A nagy dömping Holló működésének idejére esik. Szobrászunknak a népes mezőnyben nem kisebb esztéta, mint az éles tollú publicista, Ady Endre szavazott bizalmat, látván Vajda Jánost (1905, Vál) megörökítő portréját. A századforduló táján a szabad térbe kiállítandó bronzszobroknak egy jól elkülöníthető divatja volt. Nem a mellkasig mintáztak, hanem deréktájon metszve, fél alakot formáztak úgy, hogy cselekvő kezeik is kiegészítsék az ábrázoltról készült kompozíciót. Nagybánya számára Verő László így örökítette meg Lendvay Márton színészt. Miskolcon látható Hubay Jenő hegedős portréja is hasonló, amit Ligeti Miklós alkotott. Ezt az elvet követte Holló Körösi Csorna Sándor (1909 MTA Palotája), Mikszáth Kálmán (1910 MTA Palotája) Greguss Ágost (1913, Budai vár, Palota út) szobrai esetében. Körösi Csorna Sándor „Ruszkiczai márványból faragott szobor: félalak, kezében könyvvel. Készült Duka Tivadar t. tag 1906. évi javaslatára Rust József udvari tanácsos költését 1912-ben Elhelyezését az ülésteremben elrendelte az 1909 május 24-ikén tartott összes ülés." Amint a szobor jelzete mutatja, még ebben az évben, 1909-ben készen is volt az arckép, aminek bronzból kiöntött másolata Kalkuttában a Bengáli Ázsia Társaság székházában van (Baktay Ervin: Körösi Csorna Sándor 250.) A hagyatéki kiállítás listájában még kétszer szerepel vagy ugyanezen mü, vagy kisebb kabinetméretű változata (1918 5. sorszám, 178. sorszám). Nagyenyeden a gimnáziumban és Gyomron is megtalálható egy-egy példány. Mikszáth Kálmánt, mint már volt róla szó, természet után mintázta és több variációban is elkészítette. Márványból, hermaszerűen kialakított portré Mikszáth halálának esztendejére, 1910-re datálódik. (MNG Ltsz.: 52.171.) A kezében szivart tartó, hasonló méretű bronzszobor, valamint egy kisebb ugyancsak bronzba öntve valószínű, hogy korábbi, amit zsánerszerűsége is sugall. (MTA Mikszáth-ereklyéi között található meg.) A márványba faragott arckép summázott plasztikussága nem nélkülözi az akadémizmustól frissebb, eleven látásmódot, az ötletes plasztikusságot. Nem túlzás azt állítani, e művel az író ikonográfiáját alkotta meg! (A Mikszáth-kultuszt ápoló emlékhelyeken is feltételezhető, hogy megtalálhatók annak másodpéldányai, a műtárgypiacon időnként felbukkan egy 20 cm-es bronz variáció.) Greguss Ágost, a szépészet tanára a pesti egyetem esztétikai tanszékének kiemelkedő egyénisége volt. Tanítványai örökítették meg országos gyűjtést rendezve. Holló e komoly, az intellektust feltáró művével mondhatjuk a Budai Várnegyed egy szép ékítményét hozta létre. Az érzékenyen mintázott arckép romantikája őszinte kifejezést hordoz és a plasztikailag ötletes részletekben nem vész el. Mind a fény-árnyék hatását tekintve, mind a körkörösen mindig új sziluettet rajzoló megjelenésével kortól függetlenül nyújt esztétikai élményt. Ma is eredeti helyén áll, a Palota úton. Jelentős pályázatok voltak, amik többfordulóssá váltak éppen a bírálóbizottságok sokféle akarata miatt: Vörösmarty (1902), Szabadságharc (1905), Erzsébet királynő, Wesselényi, Kossuth, Zsolnay Vilmos (1902), Andrássy Dénesné rozsnyói szobrára, Munkácsy, II. Rákóczi Ferenc kassai sírboltjának kialakítására (1908). Mégis száz év távlatából úgy tűnik, boldog békeidő volt ez a szobrászokra, a festőkre nézve, hisz nagy kihívásoknak tehettek eleget, s az átgondolt, sok munkával kiérlelt pályaműveik tanulságán, s nemkülönben az ítészek véleményén mindig tovább és tovább léphettek. Persze akkor sem volt mindez olyan egyszerű. Az egyénnek, a világra érzékeny művésznek a mindennapok vívódásából akkor is kijuthatott. Még a sikeres pályázatok is tudtak csalódást okozni, hiszen ezek nem jelentették automatikusan a kivitelezést. Holló Barnabás esetében ilyen volt a Gr. Andrássy Dénesné (1904) portrészobra, amit mint később látni fogjuk másik is követ. 410