A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Tarczai Béla: A 10-es honvéd hagyományok őrzése Miskolcon

11. kép. Lövegállás az olasz fronton Hagyományőrzés a második világháború után 1945 után, a gyökeresen megváltozott körülmények között fokozatosan kihalt a hagyományőrző szellem, és feledésbe merült a hősi eszmény. 1946. május 26-án volt ugyan hivatalos városi megemlékezés a hősök napján, a hősök temetőjében, de ezután már nem lehetett sem az első, sem a második világháború hőseire, áldozataira emlékezni.

22 A május 26-i volt az utolsó hősök napi megemlékezés, amelyen részt vett a szovjet városparancsnokság képviselője is. Ezután lehetetlenné vált a hagyományok ápolása, sőt tudatos rombolás kezdődött, azoknak az emlékjeleknek az eltüntetésére, amelyek a történelmi múltat visszaidézhették volna. A 10-es honvéd emlékmüvet a Gömöri felüljáró építésekor, 1976-ban kihelyezték a hősök temetőjébe, a 65-ös emlékoszloppal együtt (bár ez nem állt útjában az építkezésnek). A diósgyőri első világháborús szobrot eldugták a Szinva partján álló öreg fák közé, a 34-esek emlékoszlopáról az onga-újfalusi parton traktorra akasztott drótkötéllel rángatták le a turulmadarat. Az oszlop évekig árválkodott dísze nélkül. Nyomtalanul eltűnt a 10-es honvéd emléktábla a volt laktanya faláról. A 20. század utolsó éveiben más szelek kezdtek fújdogálni, és ismét lehetett a nemzet hőseire gondolni és az ezzel kapcsolatos hagyományokat feleleveníteni. Megjelent a 2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékének megörökítéséről. Eközben az eldugott emlékmüvek méltó helyre kerültek, a turulmadár is visszaszállt (bár nem az eredeti formában) az elhagyott oszlopra. A 10-es honvéd hagyományok felújítását a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége helyi csoportja vállalta. 2001-ben létrejött az állami és társadalmi szervezetek együttes akarata révén a 10-es Honvéd Emlékbizottság, és már abban az esztendőben, május 4-én 22 A háború után Magyarországon ez volt az utolsó hősök napi megemlékezés. Magyar Jövő, 1946. május 28. 372