A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

átkísértette a pécsi honvédkerületi hadbírósághoz, ahova egyidejűleg az összes iratok áttétettek."

34 A vizsgálóbíró Tandlich Ármin kivételével a letartóztatottakat szabadlábra helyezte, de a törvényszék vádtanácsa a letartóztatást valamennyiükkel szemben fenntartotta.

35 A kassai törvényszék 1915. december 31-én tárgyalta az ügyet, a résztvevők közül egyedül Tandlich Ármint találták bűnösnek. A vád szerint a katonai barakképítések körüli vesztegetések részese volt. 3 évi börtönt és 3000 korona pénzbüntetést kapott

36

, amit a Kúria április 19-ei döntése értelmében 5 évre és 5000 koronára emeltek fel.

37 Június 15-én egész oldalas cikk emlékezik meg a hadseregszállítók rehabilitációjáról: „...Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berzy Sándor kereskedők a miskolci piacon 20-25 évet meghaladó üzleti működésük közben az inkorrektségnek még csak az árnyékára sem szolgáltatták a legcsekélyebb okot....A tisztességet nem lehet egy negyed századon keresztül szimulálni, akiknek naponta sok száz üzletet kell ugyanúgy lebonyolítani, hogy ugyanazzal az üzletféllel másnap nyílt arccal és nyugodt lelkiismerettel újabb üzletre ismét szembe állhasson. ...Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berzy Sándor kereskedők ellen a vizsgálatot a kassai királyi ügyészség május 31-én kelt végzésével teljesen megszüntette, mivel nem talált a lefolytatott hosszú vizsgálat alatt legkisebb okot sem arra, hogy őket vád alá helyezze. A határozat tizenegy ívre terjedő megokolásában nyomatékkal van kifejezve, hogy a katonai élelmezési raktár részére általuk szállított összes áruk: minőség, mennyiség és árak tekintetében teljesen kifogástalanok és a legjobban megfelelők voltak.... Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berzy Sándor emelt fővel viselték a méltatlan szenvedéseket. És most emelt fővel foglalhatják el ismét a társadalomban azt a helyet, melynek eddig is egész életük tisztességes munkájával csak tiszteletet és becsülést szereztek.

38 Az első világháború a Weidlich családot is sújtotta, majdnem eladósodtak. A húszas években az anyagi biztonság visszaállításáért küzdött a családfő. A harmincas években sokszor találkozunk a nevével, legtöbbször karitatív tevékenysége, segítő szándékának méltatása kapcsán. 1928. augusztus 20-án ünnepelték először a család hámori villájában a Weidlich-házaspár házassági évfordulóját, a 36.-at. Kb. 40 fős ünnep volt ez, s ezentúl minden évben, a villában, a szeretetnek ebben a valóságos templomában ülték meg e jeles eseményt. 1926-28-ban a családfő az adófelszólamlási bizottság rendes tagja lett, ám 1929 januárjában lemondott erről: „... tekintettel sokoldalú elfoglaltságomra nincs módomban a sok időt igénybe vevő tárgyalásokon megjelenni. Tisztelettel kérem Méltóságodat [a polgármestert] hogy ezen megbízatástól engem felmenteni és helyettem egy póttagot behívni méltóztassék." 9 1929-ben, egy évig, Weidlich a 7. Honvéd Híradó Század Közétkezési Bizottságának megbízható, szállítóképes cége volt.

40 1930-ban tudósít egy újságcikk a fűszeres adománytételéről. Weidlich Pál 100 mázsa burgonyát osztott szét a miskolci szegények között. Mindezzel 400 családot segített meg a kereskedő. A polgármester a burgonyautalványok ajándékozásával a szociálpolitikai és kulturális ügyosztályt bízta meg, amely a rendelkezésére álló készlet keretein belül Miskolczi Napló, XV. évf. 109. sz. 1915. 5. Thurzó Nagy L, 1965. XII. k. 39. Miskolczi Napló, XVI. évf. 1. sz. 1916. január 1.5. Miskolczi Napló, XVI. évf. 93. sz. 1916. április 20. 3. Miskolczi Napló, XVI. évf. 138. sz. 1916. 3. B.-A.-Z. m.Lt. IX. 201.7896/ 1932. B.-A.-Z. m.Lt. IX. 201.13752/1929. 346