A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

bánt ki az ügy, még senki nem tudott semmit, „éjszakai megidézések, letartóztatások híre röpköd itt az emberek között." Ám a cikk írójára „rövidesen az a nehéz és szomorú feladat jut, hogy ezt a lokális szenzációt minden részletében kiteregessük a nyilvánosság elé. Nehéz és szomorú feladat, mert nem akartunk soha hinni és nem szívesen hisszük most sem, hogy e városban is akadhatnak polgárok, kik a harcban vérző édes testvéreink rovására spekuláltak és üzérkedtek a maguk zsebének megtömésére. ...Egyesek gonoszságaiért nem bűnhődhetnek ártatlanok -, mondotta a határozat indoklásában a polgármester, aki a legerőteljesebben védte a magyar ipar és kereskedelem tisztaságát a bűnösökkel szemben. Aki vétkezett, bűnhődjék. ... Ha miskolciak vétkeztek, ezek cselekedete nem lehet erkölcsi tükre az egész városnak, nem szabad a bűnösökről szétfröcscsenő sárnak tisztességes egzisztenciákat beszennyezni." Az újság következő oldalán a királyi főügyészhelyettest és a rendőrkapitányt szólaltatták meg az ügy kapcsán. „Ma reggelre újabb, megdöbbenést keltő szenzáció történt ... tegnap éjszaka 12 óra előtt ismét három közismert helybeli kereskedő került a rendőrség elé. Az illetőket éjszaka felidézték a rendőrségre és egész éjszaka folyt a kihallgatásuk. - Az illetők ma, pénteken délben még mindig a rendőrségnél vannak és folyik tovább a vizsgálat." A letartóztatott kereskedőknél házkutatásokat tartottak, vagyonukat zár alá helyezték.

29 Bulyovszky Gusztáv királyi főügyészhelyettes biztosította a Napló munkatársát, hogy amint „a nyomozat meg fogja engedni, a közönség - a megengedhetőség szerint a sajtó útján tájékoztatva lesz." Mivel az ügy rendkívül fontos és nagy horderejű, ezért a vizsgálatról idő előtt semmit sem akarnak kiszivárogtatni. A rendőri vizsgálatot vezető dr. Rimóczy József is ugyanezeket ismételte meg. A következő nap megjelenő helyi sajtóorgánumban az előző naphoz hasonlóan két cikk is megjelent a 'hadseregcsalókról'. A központi bizottság is elítélte az esetet, s „kemény szavakkal sújtottak le azokra, akik a maguk jogtalan meggazdagítására használták fel sok magyar testvérünk nehéz kálváriáját, a háborút." Tarnay Gyula főispán feltételezte, hogy alapos indokokkal folytak a vizsgálatok, az igazságszolgáltatás közegei mérlegelték a helyzetet, nehogy valakit ártatlanul megbélyegezzenek. A cikkből kiderül, hogy Budapesten és Miskolcon egyaránt névtelen feljelentések alapján nyomoznak. A miskolci polgármester, Nagy Ferenc szerint ezeket a névtelen leveleket fenntartással kell kezelni. Elmondta, hogy a miskolci nyomozásokat a katonai hatóság végzi, a miskolci rendőrség bevonásával.

30 Sugár Ignác szintén cikket jelentetett meg a Naplóban „A kereskedő becsülete" címmel. Nemcsak reagált a városi hadiszállító csalásokra, de hangsúlyozta az együttműködés erejét, elítélve az osztályharc bármely formáját. Miskolcon minden társadalmi réteg gazdasági léte, társadalmi helyzete és súlya attól függ, hogy milyen állapotban van a város kereskedelme és ipara.

31 Az újság később tájékoztatta az olvasókat a vádtanács döntéséről. Ekkor nevezik meg először nyilvánosan is az ügy vádlottjait: Tandlich Ármin, Willhelm Herman, Bloch Ármin, Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berczy Sándor miskolci lakosok, s valamennyi vádlottat előzetes letartóztatásba helyezték.

32 A határozattal szemben ők tiltakozással éltek a kassai királyi ítélőtáblánál, amely ezt elutasította.

33 Május 13-án „a hat terheltet délután 3 órakor a miskolci királyi ügyészség 28 Miskolczi Napló, XV. évf. 87. sz. 1915. 3. 29 Thurzó Nagy L, 1965. XII. k. 39. 30 Miskolczi Napló, XV. évf. 88. sz. 1915. 3. 31 Miskolczi Napló, XV. évf. 89. sz. 1915. 2. 32 Miskolczi Napló, XV. évf. 91. sz. 1915. 2. 33 Miskolczi Napló, XV. évf. 102. sz. 1915. 2. 345