A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Fazekasné Majoros Judit: Fejezetek a szerencsi sajtó történetéből. A Tokaj-Hegyalja (1893-1919)

FEJEZETEK A SZERENCSI SAJTÓ TÖRTÉNETÉBŐL. A TOKAJ-HEGYALJA (1893-1919) FAZEKASNÉ MAJOROS JUDIT A kiegyezés után felpezsdülő magyar sajtóélet új jelensége volt, hogy a fővárosi lapok mellett egyre nagyobb számban jelentek meg vidéken is sajtóorgánumok. Először a vidéki nagyvárosokban, majd a társadalom fejlődésével már a kisebb településeken is megmutatkozott az igény a helyi sajtóra. Az általános tankötelezettség bevezetése viszonylag rövid idő alatt éreztette hatását, és az 1890-es években már jól érzékelhető volt a lakosság értelmi szintjének és szellemi igényeinek növekedése. A főváros ontotta magából a sajtótermékeket, például az 1896-os esztendőben, az év elején 17, az év végén már 22 lap jelent meg, a századelőn pedig 39 újságot adtak ki csak Budapesten. így szinte természetes, hogy a fővárosi lapok eleinte féltékenységgel szemlélték az új vidéki lapokat, és azzal vádolták őket, hogy elhamarkodottan fognak lapalapítási kísérletekbe. Széchy Károly, az Ellenőr című lap irodalmi rovatvezetője így írt erről: „... egyáltalában nincsenek tisztában hazánk művelődési viszonyaival, fejlődésünk menetével, akik minden áron vidéki lapokat teremtenek.'

1

'' Az 1890-es évekre a fővárosi és vidéki lapok konkurenciaharca csillapodni látszott, mivel az olvasóréteg már megengedhette magának, hogy mindkét típusú sajtóorgánumot előfizesse. Az országos és a helyi sajtó egyre inkább funkcionálisan kiegészítette egymást, és a vidéki lapok is egyre színvonalasabbá váltak. Ebben az időszakban már egy olyan nagyságú településen is, mint Szerencs, reális vállalkozásnak tűnhetett egy helyi sajtótermék megjelentetése. Szerencs Zemplén vármegye déli, Borsod vármegyével határos járásának székhelye, Tokaj-Hegyalj a mezővárosainak egyike. A település a 17. század elején élte első fénykorát, amikor a Rákóczi család uradalmi központja volt. A 19. század második fele hozta meg a mezőváros új fellendülését. 1859-ben elérte a vasút, sőt 1873-tól vasúti csomópont lett, de a döntő változást az eredményezte, hogy a Magyar Cukoripari Rt. úgy határozott, hogy a Zemplénben létesítendő cukorgyárat Szerencsen építik fel. Ekkortól a település gyors fejlődésen ment át. Rendkívül fontos volt, hogy a korábban elsősorban szőlőmüveléssel foglalkozó, de a filoxéravész miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő környék mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának a cukorgyár új lehetőséget (cukorrépa-termesztés) és biztos téli jövedelmet adott. Ugyanakkor megjelent egy új réteg, a gyári szakmunkások, akik nemcsak a kampány idejében, hanem az egész esztendőben alkalmazásban álltak. Az őket ellátó kereskedőrétegnek és más szolgáltatóknak is jobb megélhetést nyújtott az egyre emelkedő számú lakosság. Míg a 19. század második felében az egész vármegyében a lakosságszám csökkenése, jobb esetben stagnálása voltjellemző, Szerencsen a gyáralapítást követő két évtizedben a lakosság száma megduplázódott. A megerősödő polgárság egyik jeles képviselője volt Simon József nyomdatulajdonos, aki több évtizedig töltötte be a helyi iparkamara elnöki tisztét. 1 Ellenőr. 1873. nov. 8. 319