A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

adatokhoz, amely akár még a magyar hold használatát is feltételezheti. Kataszteri holddal nem számolhatunk a rendezés utáni földkönyvben sem, ami inkább a már említett osztályozott hold használatát valószínűsíti a legjobban. Az úrbéri rendezések a szabadságharcot követő önkényuralmi korszak elején, az 1850-es években kezdődtek meg. Az 1853. március 2-án megjelent úrbéri pátens elkülönítette a földesúr és a volt jobbágy között az erdő- és legelőrészt, amely az „agrárkapitalizáció egyik legfőbb gátjának" tartott közös határhasználat felbomlásához vezetett. A „kárpótlási és föld-tehermentesítési nyílt parancs"-csal az ország összterületének közel 40%-a (köztük értékes szántók) került az agrárnépesség közel négyötödét kitevő volt úrbéres jobbágyság kezére.

27 Ferenc József császár lehetővé tette továbbá, hogy megszorításokkal a parasztok saját maguk megválthassák a használatukban lévő irtvány-, maradvány-, szőlő-, majorsági jobbágy- és zsellérföldeket, igaz, a zsellérek esetében az eljárás végrehajtása a földesúr hatáskörébe tartozott. A felállított úrbéri bíróságok által végzett birtokrendezések menetét a Borsod megyei településeknél (is) a megyei törvényszéknél keletkezett és megőrzött iratanyag

28 áttekintésével lehet nyomon követni. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén az 1850-es évektől az 1870-es évek végéig zajlottak a földtagosítási és elkülönítési perek, melyek során megszabták az egy telekre jutó legelő és erdő mennyiségét. A birtokrendezések eredményeképpen a falvak nagy részében lezajlott - több helyen (pl. Felföld és Erdély) azonban elhúzódó - tagosítás (commassatio) kiemelt célja az egyes birtoktestek szétszórtan fekvő földjeinek lehetőség szerint egy vagy néhány tagba történő összevonása volt. A mezőgazdaság minőségi fejlődése tekintetében mindez fontos előrelépést jelentett, hiszen az eljárás emelte a földbirtok értékét, elősegítette a többlettermelést és lehetővé tette „a régi nyomásos gazdálkodással szemben a föld okszerű művelését." A végrehajtásnál számos szempontot kellett figyelembe venni: a tagosítás szükségességét (netán elvetését), annak módját (egytagos, fordulós vagy dűlős; illetve teljes, részleges vagy vegyes), valamint - később - az ehhez készült gazdasági szakvéleményeket. Csépány úrbéri szabályozás előtti földkönyve

31 1862-ben készült el, mely külön kategóriák szerint adja meg a volt úrbéresek, az ún. kivételes birtokosok (lelkész, tanító, kántor) és a nemesi birtokok területi megoszlását. A tagosítási eljárás szükségszerűségét támasztja alá, hogy a nagyobb méretű birtokok több mint 20 tagban feküdtek, de a majorsági küibirtokosok között találunk olyat is, mely 47 tagból állt. Gazdaságtörténeti vonatkozásban ezek az adatok még nem pontosak, hiszen a birtokok művelési ágak szerinti megoszlását nem adják meg minden esetben, sőt 200 kat. hold legelő még közös részként szerepel. A területnagyságot, így a vagyoni különbségeket is mutató számok talán kissé meglepő képet festenek a korabeli falusi társadalomról: a nemesi címmel rendelkező - külön részletezett - Csépányi család tagjai között alig találunk 1 holdnál nagyobb birtokost, bár ekkor még tegyük hozzá a közös használatú határrészek meglétét. A község nagygazdái közül az idegen származású Dálnoky József ellenben több mint 60 kat. holddal rendelkezett. Ha a paraszti társadalom szerkezeti vizsgálatának alapjául a 26 A régebben használt magyar hold 1200, a kataszteri hold 1600 négyszögölnek felelt meg. 27 Csorba L, 1998.310. 28 B.-A.-Z. m. Lt. VII-l/c. A Miskolci Királyi Törvényszék iratai. Úrbéri törvényszéki iratok 1760-1948. 29 PetercsákT., 1999.927. 30 Révai Lexikon, 1925.801. 31 B.-A.-Z. m. Lt. VII-l/c. Tagosítási iratok. Csépány 1770-1869. Úrbéri szabályozás előtti földkönyv (1862). 303