A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

zásoknál - a paraszti múlttól való eltávolodás majd hasonlóságot mutat e folyamatokkal, leginkább a rétegződés időbeli eltolódása révén. A 19. század második felében bekövetkező változások okainál elődleges szerepet tulajdoníthatunk a gazdasági viszonyoknak. A továbbra is piacra termelő, vagyonilag egyre jobban differenciálódó parasztság mellett növekedni kezdett a nem mezőgazdasági népesség aránya, mely előrevetítette hazánkban az indusztrializáció kezdetét. Országos szinten az iparosodás kezdetét valójában nehéz megállapítani, azonban a gyári termelésre való áttérés ezzel kétségkívül összefüggésben állt. Az átmenet vizsgálata különösen érdekes, ha azt vesszük, hogy térségünk a magyarországi nehézipari központok egyikébe, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. tevékenységi területéhez tartozott. A vállalat üzemi decentralizációját jelzi az üzemek elhelyezése: Ózdra az acélgyártást, Borsodnádasdra a lemezhengerlést, Salgótarjánba pedig a készárugyártást összpontosította. A városok környezetében lévő falvak ezzel bekerültek ugyan az új arculatot mutató ipari tájba, a hosszú távú fejlődés azonban - mint majd látni fogjuk - nem jelentett gyökeres szakítást az agrárjellegű történeti-gazdasági múlttal. A különböző iparosodás-koncepciók közül - regionális szinten - magyarázatként főként azt fogadhatjuk el, mely bázisként fenntartja a térség történeti-földrajzi viszonyait is; hiszen „az iparosodás folyamatában húzó szerepet betöltő centrumok és ágazatok hátterében az alapjában továbbra is elsősorban élőmunka-felhasználáson alapuló tágabb értelemben vett őstermelés, a mezőgazdaság és a bányászat állt."

22 Az előzőekben utalásszerűén már említett vagyoni különbségek kialakulása elsősorban a birtokmegoszlásra és az eltérő gazdálkodásmódokra vezethetők vissza. A meghatározó tényezők közé sorolhatjuk a föld minőségét, a művelési ágak szerinti megoszlást, a gazdasági felszerelést, valamint a birtokosnak a piacra termelésből és egyéb forrásokból származó bevételeit. A helyi birtokviszonyok feltárásának jelentőségét Orosz István Szalonna községről (Borsod megye) írt tanulmányában értékelte a jobbágyfelszabadítás hatásvizsgálata kapcsán. Az 1859 és 1869 között végbemenő változásokból a szerző azt a következtetést vonta le, miszerint „a jobbágyfelszabadítást követő két-három évtizedben, főleg az egykori jobbágynépesség körében még igen erősen érezhetők a feudális kötöttségek maradványai", így a társadalmi differenciálódást mutató vagyoni különbségek elsősorban a birtokviszonyokon keresztül ragadhatok meg.

23 A rendelkezésre álló forrásanyagból a község határát leíró jegyzőkönyv, a birtokok azonosítását vázrajzzal és helyrajzi számmal segítő kataszteri birtokvázlatok és térképek, a község földterületét a birtokosok nevei, a művelési ágak és a kataszteri tiszta jövedelem szerint feltüntető telekkönyvek, továbbá egy-egy birtokosra vonatkozó, sorszámozott kataszteri birtokívek hasznosíthatók leginkább.

24 Hódoscsépány esetében sajnos korántsem ilyen széles a felhasználható levéltári források köre. További problémát jelenthet, hogy a nemesi és úrbéres földeket nem teljesen azonos módon osztályozták, ráadásul az anyagokban szereplő adatok több esetben osztályozott holdakban vannak megadva. Csépány község tagosítás előtti földkönyvénél ugyanakkor ez sem egyértelmű: a teljes birtoknagyságot négyszögölben találjuk megadva, annak egyes részeit viszont holdban. Utóbbi 1200 négyszögöllel számolva közelít legjobban a bejegyzett 22 Kövér Gy., 1998 a. 372. 23 Orosz I.. 1962. 110. 24 A földkataszterek társadalomtörténeti forrásértékéről bővebben 1. Kiss J.-Eke J.-Farkas A., 1987. 397^07. 25 Szalonnán Orosz István a következő átváltásokat közli: 1 osztályozott hold belsőség 1100, ugyanekkora szántóföld 1100-1300, míg hasonló nagyságú rét 800-1000 négyszögölnek felelt meg. {Orosz /., i. m. 112. 6.) 302