A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

ház tér 3. sz.), Berzi János (Széchenyi u. 46. sz.), a zsidó kereskedő Ernsz Sámuel (Széchenyi u. 36. sz.), Debreczenyi Gábor (Széchenyi u. 44. sz.) s végül a görög kereskedő, Dursza Demeter (Széchenyi u. 24. sz.) házainak utcai frontján. Egy-egy boltot írtak össze Csuka Ferenc görög (Széchenyi u. 5. sz.), Losonczi József magyar (Széchenyi u. 11. sz.), Kun István magyar (Széchenyi u. 19. sz.), Almási József magyar házában (Városház tér 13. sz.), a Kapitányi lak épületének földszintjén (színház-telek), Kraudy Sándor (Széchenyi u. 38. sz.) házában, közel a „főutcák" kereszteződéséhez. Üzlet volt az ún. Palóczi-ház földszintjén (Széchenyi u. 6. sz.), Szakai József és Kun János házában. A Kazinczy u. 4. sz. alatt Szabó Mihály házában, Weiszman Mártonné (?), Herczl Leopold (?) valamint egy Kulin nevű polgár házában. A Rákóczi-Széchenyi u. „sarkán" a vargacéh árulószíne is helyet adott egy üzletnek, s a Kamarális háznál (?) is volt egy üzlet. Az 54 felsorolt bolt közül 24 egykori, vagy még jelenleg is görög kereskedőházban szolgált. Régi miskolci kereskedőcsaládok közül a Kubatska, Kraudy, Soltész Nagy, valamint a Berzi tűnik fel. Zsidó házban (Ernsz, Weiszman, Hercz) mindössze 4 üzlet működését lehet azonosítani. Más képet alkothatunk, ha nem a háztulajdonost, hanem az üzletet, a bérlőt nézzük. Az 54 bolt közül görög kereskedőé 9, zsidó kereskedőé 21 üzlet, tehát a görögök már határozottan másodlagos szerepet kapnak a városi üzlethálózatban, de a görög és zsidó boltosok is csak az összes üzlet alig több, mint 50%-át bérlik. A másik felét kiemelkedő (később kiemelkedő) magyar kereskedők, mint Noszticius Károly, Martin János, Kilír (Kiír) Ferenc, Lichtenstein József, Kun János, a porcelángyáros és kereskedő Buttykay József, a másünnen betelepült svájci cukrász, Silvester Jakab teszik ki. A városi üzlethálózat képét még árnyaltabbá teszi, hogy az 54 kereskedő közül 8ról mutatták ki, hogy elköltözött vagy meghalt. Minden bizonnyal az elmaradt adók miatt sokan vallották, hogy a boltot már nem tartják, s ezek indokai nagyon változatosak. így a Dursza Demeter háza földszintjén volt Butykai József cserépboltja, de 1841-től feladta azt, s 1845-ben Grósz Mayer üvegesboltja volt a helyén. Vagy Pétsi László görög kereskedő fűszeresboltja megszűnt, mert vagy 10 éve meghalt, s helyette Simabergen Barut zsidó kereskedőé lett, aki Pestre ment, így az üzlet az ún. Lengyel-házban be volt zárva. A perbefogott 54 kereskedő-boltos közül mindössze 15 volt olyan, akiről pontosan meg lehetett állapítani, hogy élt és Miskolcon lakott, s boltját 1837-ben nyitva tartotta. Ismereteink a görög és zsidó kereskedők miskolci megjelenéséről és a kereskedelembe való bármilyen jellegű és szintű bekapcsolódásáról közel egyidős, s a 18. század második-harmadik évtizedétől nyomon követhető. Jól adatolhatóan elvezet a görög kolónia teljes asszimilálódásáig, közelebbről a kereskedelemből történő végleges kiszorulásukig. Az együttélésre utaló első tiltó statútumunk 1728-ból származik, míg egy fontosnak ítélhető összeírás, amelyből számuk és egymáshoz viszonyított arányuk még jól érzékelhető, 1848-ban készült. A 120 év alatt a kizárólagosnak ugyan soha nem nevezhető, de mégis meghatározó görög kereskedelmi „fölény" a zsidóság teljes térhódításával zárult, amely azt (is) jelenti, hogy a város főutcáján és az abba torkolló mellékutcák kereskedőházaiban a 19. század közepére befejeződött a kereskedelmet irányító réteg kicserélődése. A kétféle földrajzi környezetből és irányból érkező kereskedők 1728-ra már olyannyira „szemet szúrnak" a Helytartótanácsnak, de a megyé(k)nek is, hogy megszülettek az első tilalmak. A kereskedéssel kapcsolatban kiadott királyi rendeletek, helytartótanácsi és kamarai utasítások ellenére a zsidók és a görögök ebben a megyében (ti. Borsod vármegye) is igen nagy mértékben űzik a kereskedést: sokaknak van közülük több mint 500 hordó aszúszőlőből készült bora, sőt ezenfelül 300 hordónál is több aszúból készült eszenciája. Ez a pénz rendes forgalmát az adófizetők nagy kárára zavarja meg. A szolga248