A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

bíráknak ezért a jövőben nyomozniuk kell az ilyen kereskedők után, és a nyomozás eredményéről tájékoztatni kell a Helytartótanácsot - fogalmazza meg a megyei közgyűlés jegyzőkönyve.

31 Nemcsak Borsod, hanem Abaúj és Zemplén megyék is féltik a Hegyalja borát a görögöktől és a zsidóktól, s együttes, közös fellépést kívánnak ellenük. Zemplén megye 1748-ban írja Borsod megyének, hogy „A Borral kereskedő zsidók és görögök nevekedésével, naponkint sajnosabban érezvén és tapasztalván minnyájuk, kik a Hegyallyán szőllőket bírnak, borok eladásában való fogyatkozássokat és meg gátoltatásokat, a midőn tudníllik ezek az alább való sorsú áru és gyakorta meg rontott Borokat Ócsón vásárlani és azokat Lengyel Országban való be vitelével és ottani el adássával a' fő Borokkal kereskedő Lengyeleket (a' mint már panaszokat hallotuk) kedvetleníteni, és Országunkban való jöveteleket az által gátolni és veszíteni majd nem szokásban tették. Mindezek orvoslására és a közjónak helyben való állítására először is szükségesnek ítélvén, hogy az illyetén kereskedők ennyire terjedett tehecsége csorbullyon, már gyüllésünkben el végzettük, hogy ezentúl Vármegyénkben lévő görögök a köz porcióbeli terh viselés alá (ki ki erejéhez képest) vettessenek ... Ezen kívül el tiltottuk az egész belső és külső görögséget és zsidóságot a Borral való kereskedéstül a bor el foglaltatásának ok vetetlen büntetéssé alat.. ."

32 A Hegyalján az ottlakó zsidókat és görögöket, de a felvásárlásra odajárókat (külsőket) is azért tiltják, mert a jobb borokat vevő lengyel kereskedőket távol tartják a vásárlástól, tehát kiszorítják a lengyel kereskedőket a Hegyaljáról. A vármegyék és a városok ugyanakkor hasonló ellenséget látnak bennük, akik a helyi vásárokat és piacokat éppúgy elárasztják balkáni és nyugati árukkal, mint az üzleteket és boltokat. A két kereskedőcsoport emellett egymás ellen is harcol. A miskolci kompánia belső működési rendje már az 1740-es években megfogalmazza, majd a megújított, 1785-ben elfogadott újabb „rendtartásában" is szükségesnek vélte megerősíteni és szabályozni kereskedőinek viselkedését a zsidó kereskedőkkel szemben. A szabályzat 27. pontja megfogalmazza, hogy „Ha boltot árvereztetnek, a károsodások elkerülése végett tilos nekünk a boltok és házak árát felverni azon által, hogy azokból a régi tulajdonost, ki azt rendbe hozta és mellette (amellett) tartotta, kizárjuk. Ha a régi tulajdonosok a megegyezés alapján hajlandók a bért megfizetni, úgy egyenlő bérösszeg esetén az elsőbbség őt illeti meg. Ha azonban arról volna szó, hogy a zsidók vagy más idegenek akarnának az árverésen magasabb bérösszeget felajánlani, úgy a község tagjának joga van az árverésen részt venni és kötelességük minden módon megakadályozni, hogy az üzletek zsidók, vagy idegen kézre kerüljenek, nehogy ily módon befurakodjanak, mert gyermekeink jövőjét csakis így tudjuk biztosítani."

33 A piaci, üzleti kapcsolatok, kereskedelmi érdekkülönbség minden településen produkáltak a konfliktusokat. Különösen jellemző volt ez Miskolcra, ahol a 18. században viszonylag nagyszámú görög és zsidó közösség élt egymás mellett. Egy sajószentpéteri példa a mezőváros 1778. évi jegyzőkönyvéből jól érzékelteti a gyakorta perlekedésbe torkolló kapcsolatot. (Szentpéter példáját azért emeljük ki, mert az ottlakó görögök a miskolci kompániába voltak bejegyezve, s felettük a miskolci kompánia bírája mondott ítéletet.) Az eset szerint „Áron Zsidó, Mándó Görög Andrásnak (az összeírásokban Diamandi családnév szerepel) több bestelen szavai között ezt mondván: nem basztam én meg a menynyetskét a' boltba mint te, az mellyet maga sem tagadott Áron, hanem meg 31 B.-A.-Z. m. Lt. 501/a. 20. köt. 716. 111. vö. Tóth P.-Barsi J., 1989. 77. 32 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. XI. 1. 30. 33 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 3. 49. 249