A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

terhe is nevezettre hárul. A négy boltból, raktárból és lakásból álló kereskedő-üzletház építése (a mai Pátria-tömb helyén) tehát 1737-ben kezdődött úgy, hogy a görög megelőlegezte a városnak az építési összeget, a város viszont kötelezettséget vállalt, ha az épület elkészül, annak bérlete Görög Tamás kereskedőt illeti. Tehát a görög kereskedő a saját pénzén épített üzletet csak bérbe vehette a várostól, saját tulajdona nem lehetett. (A város jegyzőkönyve a készülő vagy elkészült boltok egyikében Görög Tódor Jánost jegyzi fel, aki 120 fi. taxát előre fizetett.)

8 A város jegyzőkönyvében az idegen kereskedőre utaló „görög" családnévként jelenik meg, s Pál, János, Tamás, Tódor keresztnevekkel különböztetik meg őket. Ahol a családnév más, mint pl. Lul(?) Leru(?), Tornai vagy esetleg Tódor(?), ott is nehéz az összevetés a későbbi összeírásokkal. Egy közel egyidős szerződésből arra következtethetünk, hogy „görög Tódor" a Demtcsa, vagy Demcsa család alapítójával azonos. Leru (Lerro) Georgius 1738 után még 1754-ben is feltűnik, s 1808-ban hal meg. Fia lehetett az a Leru (Lerro) Nikolaosz, aki 1778-1779-ben és 1815-ben is szerepel, s halálát 1825ben vezették be az anyakönyvbe. A Tódor (Teodor, Teofil?) testvérek(?), így Ferenc és György 1738-ban együtt szerepelnek, de nem biztos, hogy valamelyikük az 1737-ben boltot bérlő Görög Tódor Jánossal azonos. Ezeket a görögök által bérelt boltokat a piac peremén még 1755-ben is „új boltok"ként említik a jegyzőkönyvek. (Oka a lassú építés éppúgy lehetett, mint egy tűzvész, vagy más okból bekövetkezett pusztulás utáni újjáépítés.) Szendrei János írja külső megjelenésükről, hogy „ha tekintetbe vesszük, hogy e boltokon négy felé nyíló, bécsi üveg karikákkal készített két nagy ablak volt veres fényűből, az ablak felek pedig faragott kőből, a zöld mázú négy szegletű, kő aljú boltokban négy gombú ép kályhás kemence volt, az ajtók pedig hamuszín firnajszos festékkel voltak festve, angliai sarokvassal és rézzel borított pléhhel díszítve s francia rigielekkel bíró zárral ellátva, némileg fogalmat alkothatunk a görög boltok előkelőségéről."

9 A görög (vagy zsidó) bérlők üzletfelújítással vagy átépítéssel kapcsolatos iratai 1755 után, a Grassalkovich-szerződést követően a koronauradalmi anyagban, időnként a számlákhoz mellékelt alaprajzokkal is megtalálhatók. Rosa György miskolci kereskedő, aki 1763-1772 között bérelt egy kereskedőboltot, s a szerződés kötelezte az épület állagának megtartására, azért nyújtotta be számláit, hogy azok összegét az uradalom vonja le éves bérleti díjából. Az épületet „fornix mercantitis"-nak, tehát kereskedőháznak említik, s ha igaz a bérlő egy 1770-ben tett vallomása, ezt az épületet az őt Miskolcra hozó Semsi György bérelte (bérelhette), aki Miskolc város igazolása szerint is bolttal bíró kereskedő volt a városban. Rosa a görög kompánia szabályzata értelmében Miskolcon csak egy boltot tarthatott fenn, de hogy szolgáltatásaira igény mutatkozott, Csaton is bérelt üzletet. (Csaton 1760-ban a másik görög árendátor Demeczki István volt. A boltokért 50-50 Ft. árendát fizettek, s feltüntetik, hogy Rosának semmi más vagyona nincs. Itt valóban nem is volt, s ingó-ingatlan vagyonára vonatkozóan hasonló nyilatkozatot tett Miskolcon is.). A miskolci kereskedőház az utcára nyíló boltból, s a mögötte lévő raktárból állt. Ehhez épült a háromhelyiséges lakás, amelynek konyhájában kemence volt, s a konyhából lehetett fűteni a két szoba cserépkályháját. Az üzletben és raktárban fűtés nem volt. Az épület mögött (a Pece patak irányába) különálló, s szintén háromhelyiséges lakás helyezkedett el. A két épület között víznyerési és biztonsági okokból kutat fúrattak. 8 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. II. k. 605. 9 Szendrei /., 1911. IV. k. 806. 10 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. I. 840. 238