A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Hazag Ádám: Adalékok a 18. századi Magyarország cigányságának életéről a Szepes vármegyei cigányösszeírás tükrében

minden esetben egyértelműen kovácsként értelmeznénk, annak ellenére, hogy a 18. századi összeírások alapján a cigány férfiak háromnegyede kézműves volt, nagyrészük valószínűleg fémmegmunkálással foglalkozott.

10 Ezért az összefoglaló táblázatban már külön két foglalkozásként tüntettem fel, azonban mindvégig szem előtt kell tartani, hogy a kézművesként feltüntetett csoport tagjainak jelentős része valóban kovács lehetett. Mindenesetre ez a kivétel lehetőséget ad számunkra arra, hogy megbecsüljük, milyen számarányt takarhat a kézművesek között a kovácsok száma. Természetesen ez a becslés nem lehet pontos, mivel különböző cigánycsoportokban más-más foglalkozási ág volt a megélhetés fő forrása, emellett az élettér is meghatározó lehetett. Mind Gömör, mind Szepes vármegyére jellemző volt a vaslelő- valamint vasfeldolgozó helyek magas száma, ennek ellenére Szepes vármegyében csak egy járásban, míg Gömör vármegyében egyetlen esetben sem találkozunk a kovács

11 megnevezéssel. Az viszont rögtön szembetűnhet, hogy mind Szepes, mind Gömör vármegyében több kézművest találunk, mint Torna vármegyében, sőt az utóbbi vármegyében sokkal nagyobb számban találkozunk mezőgazdasági munkával foglalkozó, illetve muzsikus cigányokkal is. Felvetődik a kérdés, hogy miért lehet ilyen eltérés azzal kapcsolatban, hogy különböző területeken milyen megnevezésekkel vették fel az adatokat. Ennek megválaszolásához tudnunk kell, hogy a helyi hatóságoknak nem igen volt ínyére Mária Terézia rendelete, mely előírta a cigányság tételes összeírását. Az adatfelvevők gyakran saját érdekeiket nézték az összeírások során, ezért fordulhatott elő, hogy egy-egy adatfelvevő nem az előírt rendszer szerint, esetleg egyes adatokat kihagyva rögzítette az adatokat. Mint már előző tanulmányomban kitértem rá, az állami érdek ellenére az összeírásért felelős hivatalnokok nem minden cigány család adatait rögzítették, a vándorló, sátras cigányok adataival szinte sehol sem találkozunk,

12 ennek oka az, hogy ilyen estekben a járásnak lett volna felelőssége ezeket a cigányokat letelepíteni, és felelősséget vállalni tetteikért, ezért inkább az összeírásokban meg sem említették őket. A rendelettel kapcsolatban valószínűleg sok értelmezési hiba is felmerülhetett, ilyet találhatunk Szepes vármegye második járásában is, ahol a családokban az anya és a családfők életkorának bejegyzése nem szerepel, azonban minden más részletes leírásra került. A Szepes vármegyei összeírásban elhanyagolható kivétellel megtalálhatjuk az egyes családok felett álló uradalom nevét is, ezért biztosra vehetjük, hogy az összeírás csak a letelepedett, házzal rendelkező cigány családokra terjedt ki, a néhány kivétel inkább figyelmetlenségből, tudatlanságból adódhatott, hisz tudható, hogy ebben az időszakban a vándorló cigányok száma még igen magas volt. Ha megnézzük Észak-Magyarország vasbányáinak 1780-as térképét

13 látható, hogy Szepes vármegyében több kisebb-nagyobb jelentőségű vasbánya, illetve vasolvasztó hámor működött, melyek állami, földesúri, városi, községi vagy nemesi, polgári illetve jobbágyi tulajdonban voltak. Az összeírás alapján megállapítható, hogy az itteni három jelentősebb vasfeldolgozást végző helységben találunk cigányokat. Azonban újabb kérdéseket vet fel az, hogy a kiemelkedő vaslelő- és feldolgozóhelyeken élő cigányok általában nem fémművességgel foglalkoznak, illetve nem ilyen címen vannak feltüntetve. Krompach településen két kovácsot

14 írtak össze és egy zenészt,

15 Margitfalván l0

BódiZs., 2001.4. 11 Faber ferrarius. 12 Eddig ilyen adattal nem találkoztam. 13 Ember Gy.-Heckenast G., X. kötetes Magyar Történelem (1686-1790) II. kötet, (19. térkép). 14 Faber ferrarius. 15 Fidicen. 229