A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Hazag Ádám: Adalékok a 18. századi Magyarország cigányságának életéről a Szepes vármegyei cigányösszeírás tükrében

négy zenészt, míg Folkmárban két kézművest

16

. Ahogy az összeírások elemzésének eredményeképpen feltüntetett táblázatból is kiderül ebben a járásban 30 családfő foglalkozásaként egyértelműen a kovács van megadva, így azonban kérdésessé válik, hogy az illető kovácsok hol is dolgozhattak. A kérdésre két válasz lehetséges, egyrészt elképzelhető, hogy a cigány kovácsok nem örvendtek túl jó hírnévnek, ezért csak itt-ott alkalmazták őket a vaslelő- illetve feldolgozó helyeken, hisz a cigány kovácsok általában csak kisebb vasmunkákat, javításokat végeztek, ezért a nagyobb fémfeldolgozó helyek nem tudták őket alkalmazni. Másrészt felmerül, hogy az összeírást végzők nem megfelelő adatokat vettek fel, hisz ha a cigány kovácsok és fémművesek árszabásait vesszük figyelembe munkájuk igen olcsó volt, amellyel valószínűleg más társaságok, személyek érdekeit sérthették. Az uradalmak fémfeldolgozó műhelyeiben azonban valószínűleg jó hasznukat vehették, ha másképpen nem is, idénymunkában, vagy a hulladékanyag feldolgozásában. Az összeírásnak e területre vonatkozó részéből azonban mindenképpen az a következtetés vonható le, hogy a fémművességgel foglalkozó cigányok nem a nagyobb nyersanyaglelőhelyeken éltek, valószínűleg csak innen szerezték be a munkájukhoz nélkülözhetetlen nyersanyagot. Hogy tisztább képet kaphassunk a cigány kovácsok általános életéről, a forrásokhoz kell folyamodnunk. Egy 1496-os forrás arról számol be, hogy II. Ulászló Budán menlevelet adott ki Bolgár Tamás cigányvajdának és huszonöt satornyi cigányának, mivel azok hadiszert gyártottak a pécsi püspök számára.

17 Egy 1704-es forrás arról számol be, hogy Czigány Palkó kapott pénzt patkószögek veréséért, valamint más cigányok is, akik a városháza ajtajára csináltak sarokvasakat.

1 További adatokkal szolgál Miskolc 1739-ben kelt árszabása, melyben a cigány kovácsok által készített árucikkek és áraik kerültek feltüntetésre.

19 Az árszabásból kiderül, hogy a cigány kovácsok egyszerű, kiegészítő jellegű árukat készítettek, csoroszlyát, marokvasat, szegeket, valamint áruiknál különbséget tesznek a színvasból, illetve „dirib-darab vasbúi" készített áruk között. A forrásból kiderül, hogy milyen eszközök készítésével foglalkoztak leginkább a cigány kovácsok, illetve milyen áruk készítését engedélyezték számukra. Emellett fény derül arra is, hogy sok cigány maradék vasakból dolgozott, illetve, hogy igen olcsón dolgoztak. Ezekből az adatokból látható, hogy a cigány kovácsok általában nem szakemberként, hanem kisebb fémmunkák elvégzőiként jelennek meg a forrásokban. Munkájukat sokan és sok helyen hasznosították, de több helyen is elutasításra találtak. A cigányság hagyományos életmódja miatt valószínűtlen, hogy cigány kovácsok felszerelt műhelyekkel rendelkeztek volna, a későbbi időkben is inkább jellemző volt rájuk a könnyen mozgatható „műhely", melyet gyalogosan, vagy esetleg szekéren könnyen és gyorsan tudtak mozgatni. Kovácsmesterségük általában kimerült kisebb javítási munkák elvégzésében, vagy egy-két egyszerűbb készáru, kések, cigányfúró, szögek elkészítésében. Voltak, akik uradalmi szolgálatban álltak, az uradalmak biztosították a számukra szükséges vasat, megszabták az elkészítendő késztermék mennyiségét, és meghatározott áron átvették azt tőlük. A városokban azonban más volt a helyzet, mivel sokkal olcsóbban dolgoztak, 16 Faber 17 Hegedűs S., 2000. 7. 18 B.-A.-Z. Megyei Levéltár, IV/1501Í*.: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Borsod Miskolc mezőváros tanácsának iratai: Városgazdái számadások. 19 B.-A.-Z. Megyei Levéltár, IV/501/b. Fs. I. Fr. 64.: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Borsod Közgyűlési iratok (Acta politica). 20 őódiZv., 2001. 3. 230