A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

északi szeleknek legjobban kitéve. Bár a Búzapiac nevében nem, leírásában már tartalmazza a hírhedt miskolci sártengert: Ha nyárban nagy szárazság, télben kemény fagy nincs, e piacon feneketlen sár szokott lenni. A Rozmaring utca gúnyneve e még most is rondaság, bűzhödtség tanyájául szolgáló utcaköznek. A Kőporos nevű hegyoldali városrész Miskolc diósgyőri végén nevét ugyan az innen származó súrolóporról vette, de környezete egyike a polgárosodó város legelhanyagoltabb részeinek: Az itt lévő lyukak és nyomorult viskók leginkább a koldusoknak szolgálnak lakhelyül. A Patkány-sor is beszélő név, ez a pincék közti utca egy kétes hírű természeti jelenségről is ismeretes: ez az utca az Avas hegy északi oldalában van, s a házak benne mint megannyi patkánylyukak, a régibb időben a hegy oldalán ásattak. Ez utcában nevezetes természeti tünemény az, hogy ide a Nap november 21-től január 21-ig soha nem süt. 1842-ben Kun Miklós főbíró nyomtatásban jelentette meg a város történetéről - főként a levéltárban őrzött eredeti oklevelek és dokumentumok tanulmányozása alapján - írott történeti munkáját, amelynek célja az volt, hogy érveket szolgáltasson a város históriájából a szabad királyi városi rang elnyeréséhez. A főbíró, sok más argumentum mellett a honismereti és utazási irodalomnak a helyi és országos közvélemény által is jól ismert Miskolc-toposzait is felsorakoztatta. A kifejtendő polgári szabadság varázsereje hozzájárulván a város jó levegője, jó vize, jó bora s híres kenyere — magának a városnak is, de a vele határos Diósgyőr s Hámor regényes vidéke (mellyről a magyar jeles költőink egyike, Vörösmarty megyénket «tündér Borsod»-nak nevezi) a 3/4 rész órányi távolságú orvoserejű Tapolca fürdő - mellynek a királyi biztosi munkálatok alkalmával a város részére leendő megszerzése igen kívánatos, s legcélszerűbb lenne - mindenünnen fog ide lakosokat édesgetni, s így népessége bámulatra méltólag növekedendik: mellynek nagy fogyasztása eszközlendi azt, hogy a borsodi ember drágábban adhatja el minden termékeit, s több kereset-módra nyílik alkalma; így adóját s könnyebben fizetheti, vagyonjában is tetemes gyarapodást nyerendő Kun Miklós jeles munkájában, amelyet a statisztikai és honismereti irodalom is előszeretettel sorakoztatott fel forrásai közé, a város pozitív megítélését, imázsát egyértelműen a helyi gazdaságjólét fellendítése egyik legfontosabb előfeltételének tartja. Ez a toposzokban is megfogalmazott vonzerő fogja a gazdaság szereplőit - fogyasztókat és termelőket - Miskolcra és régiójába csábítani, hogy az itteni polgár vagyonos s még jobb adófizető lehessen. Kun Miklós és a korabeli honismeret Miskolc-képének elemeit a várospolitika is felhasználta érvei sorában, amikor a város közigazgatási rangját gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettségéhez méltóan emelni kívánták. 1818-ban Miskolc a szabad királyi város rangot elnyerendő, kérvényt nyújtott be a Kamarához és kincstárhoz, melyben a város képviselői a megváltakozás anyagi terhei és az adózás, katonaállítás mellett a város demográfiai fejlődésével, és a kézműiparban, művelődésben elért regionális vezető szerepével érvelnek: egy fél évszázadnak lefolyta alatt kétannyira szaporodott és a népesedés által a kézi mívek, szépmesterségek s tudományok megyebéli műhelyévé lett. 1872ben a törvényhatósági jog elnyeréséért folytatott küzdelem újabb állomásán a miskolciak az alábbiakkal érveltek városuk mellett, aláhúzva a helység - földrajzi helyzete által is támogatott - regionális vezető szerepét: tekintve geographiai kedvező helyzetét, naponkint fokozódó népességét, iparának, kereskedelmének emelkedő állását, lakosságának az értelmiség azon mértékét, mely hazánk bármely hason terjedelmű városával a versenyt bizonyára a legkedvezőbb sikerrel állja [...] tekintve, hogy oly város, mely a haza minPestyF., 1988.214-220. KunM., 1842.41. 212