A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

den vidékeiről felkeresni szokott, nagy forgalmú 5 országos vásárok színhelye, ...a Nemzeti Casino és Polgári Egyesület címén két folytonosan virágzásnak örvendő és több száz tagokat számláló társulatokat, a nevelés terén... gymnasiumokat...és jó hírben álló intézeteket, végre nyilvános közkórházat, díszes nemzeti színházat és így az emelkedés annyi jelvényeit, a civilisatio annyi eszközeit bírja. A Miskolcról miskolciak által készített egyik legbensőségesebb 19. századi leírása Pfliegler J. Ferencnek, a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara alapítójának kéziratos - s 1996-ban nyomtatásban is megjelent - visszaemlékezéseiben maradt fent. A müveit kisiparos polgárság miskolci képviselője a modernizáció 1850 és 1910 közötti időszakából közli átélt miskolci élményeit, melyek a Miskolc-toposzok megannyi változatát tartalmazzák. A város nyüzsgése, élénksége, népessége, a Búzapiac nagy forgalma, zsúfoltsága, a vásárteret környező sártenger, a külváros és belső városkép ellentéte, a vendéglátás legkülönfélébb intézményei, a jó miskolci élelem, mindenekelőtt a híres fehér kenyér az 1850-es évek Miskolcát is jellemezték. Beérne a városba a rettenetesen sáros Búza térfogadta az utast. Itt volt a nagy granárium. Emeletes ház csak egy volt a téren. Annál több bent a városban, ahol sok úri család bírt állandó kúriával, téli szállással. A vásárok és a megyegyűlések idején nagy élénkség volt. [...] A Búza tér heti vásár idején telve volt vásározókkal, kik egészen Liptóból és Gömörből jöttek. Jobb felől szállások, kocsmák, bal felől kurtakocsmák, szatócsboltok álltak, melynek cégét a kitett ostor és kötél jelezte. Itt illatoztak a lacikonyhák, ellátva dúsan híres miskolci fehérkenyérrel, lacipecsenyével, elmaradhatatlan kocsonyával, hurkákkal, levesekkel. [...] A Czikó [utca] sarkán kocsma, emeletén katonai kincstári lisztraktár. A kocsma előtt tanyáztak a lámpahordó alabárdos bakterek, akik faggyúgyertyás lámpával kísérték haza a későn hazamenőket. Innen már számosabb emeletes ház sorakozott. A Korona is egyemeletes ház volt. Földszintjén kávéház, emeletén az utcára néző nagyterem. Ezen innen már akkor is cukrászda volt. Előtte karoslócák, amelyeken az úri közönség üldögélt, nézve a délután arra sétálókat. [...] A Luczi Kocsma alacsony, rozoga épület volt, az utcára ajtóval. Tetőzetének eresze majdnem a földre ért... Hátul, az épület és a Szinva közötti téren, ház magasságban állt a tárgyak és a szemét, melynek tetején tanyáztak nyárban ... az állandó törzsvendégek, az utca csavargó munkásai, férfiak és nők vegyesen, továbbá a pecegödör-tisztító cigányok. Pfliegler J. Ferenc leírásában a város valódi és kétes hírű nevezetességei felbukkannak, a vallási sokszínűség és az egyházak számos temploma, valamint a miskolci görögök gazdagsága és intézményeik. A nagy kiterjedésű városnak három számottevő tornya (a Minorita templom két, a görög templom egy, a Szent Anna csonka) és az Avasi templom különálló harangtornya képezte az összes toronyékességet. 1862-ben elsőnek a Kálvária épült fel, tornyos kis templomával. Ezt követte a Kazinczy utcai izraelita templom, majd a Mindszenti templom két tornya. Azután jött az ágostai evangélikusok templomának tornya, végül a Kossuth utcán a református ujtemploma legmagasabb toronnyal, s a Szent Vincéről nevezett zárdakápolna szintén toronnyal. [...] A miskolci, vagy Miskolcra érkező idegen bizonyára gyönyörködve nézi a görögkeletiek szép templomát, amely nemes egyszerűségében, karcsú tornyával és annak vörösrézzel fedett sisakjával egy majdnem hárommázsás, kovácsoltvasból készült keresztet hordoz. [•••] A gazdag görögség erszényéből tellett nemcsak templomra, hanem hat termű iskolaépületre, 91 Idézi: SzendreiJ., 1886-1911. IV: köt. 175-176. 92 Pfliegler J. F., 1996. 29-30., 45. 213