A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban
és etnikai toleranciát: Minden vallás virágzik, s egymással barátkozik. A miskolciak erkölcsössége is a város javaihoz sorolható: Az ártatlan mulatságok fészket vertek őbenne, /Anélkül, hogy a nagy vétkek theatruma is lenne... Itt az asszonyok csinosak, mégis nem bujálkodnak, / A férfiak társalkodnak s emellett munkálkodnak. Nem nehéz észrevenni a versecskében az országismereti müvek közhelyeit, nem utolsósorban a miskolci Benkő Sámuel topográfiájára, de a miskolci születésű Vályi András földrajzi-statisztikai lexikonának Miskolc-címszavára is gondolhatunk. A helyi Miskolc-leírások speciális formái a tűzvészek, árvizek pusztító katasztrófáinak krónikái, amelyek a korabeli közvélemény figyelmét voltak hivatva a város szenvedés felé fordítani. Az 1843. évi óriási tűzvész emlékalbumában a város polgára, a neves görög család sarja, Pilta Mihály írja le a tűz pusztította várost Miskolc vésznapja. Egy elégett naplójából címmel. Házsorok, közöknek sőt egész utcáknak csak romba dőlt nyomai látszottak, s visszaidézve lett a gyászidő, mellyben a mongolok városunk határán kivitt epochális győzelmök után rajta kegyetlenkedtek. 1878-ban a város legpusztítóbb árvizét élve át, s polgárai röplapokban és Emlékkönyvben 80 tárták az árvíz történéseit és a pusztulás képét az ország közvéleménye elé. A kor ismert írója, Vadnay Károly „A szörnyű éjszaka" címmel emlékezett az átélt katasztrófára, a virágzó város és a pusztulás kontrasztjára: ...ahányszor csak áthaladtunk az élénk, tősgyökeres magyar város utcáin, mindig az öröm hangján mondtuk: Mily szép haladás! Díszes új vagy megújított házak, jó kövezet, ízléses kirakatú kereskedések, nagy fogadók, köztük a legújabb - «A Három Rózsához» - oly szép, hogy a fővárosban is szembetűnnék, szaporodó közintézetek, számos udvaron és ház körül kies kertek, tele lombos és gyümölcsös fával és sok színben mosolygó virággal. [...] Mindenütt iszonyú rombolás képe. Valamennyi pince és földszinti szoba vízben úszott. A legvaskosabb kőfalak is, minő a minoriták kertjéé, ledőltek... A hidak helyén, a medrek fordulatainál s megrongált malmok mellett roppant magas torlaszok támadtak egymásra halmozódott s hegyükkel kiálló gerendákból, deszkákból, házfedelekből, hordókból. 81 Az árvíz egyik fő okozója éppen a városrendezés, vízszabályozás hiánya, a malmok működése volt. Az árvizek formálták a miskolci városképet már a 18. században is. Jókai Mór, akinek felesége miskolci születésű volt, a szabadságharc után Miskolchoz közel, a bükki Tardonán bujkált, itteni élményeiből született művében, A barátfalvi levitában így írja le a jól ismert városnak, felesége, Laborfalvi Benke Róza szülőhelyének 18. századi képét: A múlt századbeli házak nem képeztek egymáshoz támaszkodva utcasort, hanem mindenik között volt egy tágas udvar, palánkkal elzárva; alul embermagasságig kőből volt a ház, ablak nélkül, szeglete támaszokkal megerősítve: ez az árvíz ellen volt; a kőfalra volt építve a lak, boltozatos szobákkal, vastáblás ablakokkal. Jókai apósa, Laborfalvy Róza apja, a Miskolcon letelepedett Benke József tanár és színi igazgató egyik nyomtatásban is megjelent müvében a reformkori Diósgyőrt rajzolja meg 1823-ban, amikor a korban divatos életképben verseli meg a diósgyőri búcsút, amelyet a templom titulusának, Szűz Mária Nevének búcsúengedéllyel rendelkező ünnepén, szeptember 14-én tartottak. A költemény előbb Miskolcon (1824), majd Sárospatakon ' s Szro S hS., 1800. ' 9 HalászyJ., (szerk.) 1844. 11-24. 10 Wagner J., (szerk.) 1879. 11 Uo. 51., 62. 12 Idézi: Antalffy Gy., 1982. 415. 209
