A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

jelent meg (a búcsúkban is árult) füzet formájában. A költemény nemcsak a búcsúnak, a diósgyőri katolikus népesség vallásának, népi ájtatosságának megörökítése, hanem Diósgyőr romantikus színezetű leírása is. Benke egyenesen az Olymposz környéki Tempe völgyéhez hasonlítja Diósgyőr utolérhetetlen tájképi értékeit, melyeket a népies romantika fedezett fel a magyar költészetben: /.../ tájéki Győrnekfellelkesítnek. /Bár bírnék Matthison s Salis festékével, s létének / Másolása díszt adhatna ezen magyar Tempének! / Halmain e tágas völgynek, mellyet Miskolc elfedez, / Mindkét oldalról a szőlőmunkás hangot zengedez. / A tért közepén a Szinva csendesen folyja, / Hol mentében Céres s Flóra az andalgót bájolja. /Jobbról illatozó rétség virágait kínálja, /A barna arató balról keresztéit számlálja. /A tündérség s mulandóság roskadt tornyai körül / Győri hajdani várának a képzelet elmerül. / Pompája a középkornak mintegy bájló tükörben, /A vadonság közepében, távúiról látszik Győrben. De nem vadság, csak tünemény — örökös harmónia / Van az elementumok közt, van kies melódia. / Vad kerti fák egymás mellett barátságosan nőnek, / Tölgy, jávor, bikk gallyát nyújtja segédül a szőlőnek. /Századokat átélt dió a barázdán árnyékkal/Gazdáját ingyen kínálja gyümölccsel s ivadékkal. /Nem csuda hát, ha e liget a magyar koronának/ Örökös birtoka s védőhelye volt Máriának. /Itt talált az üldöztetett anya pihenésére, /Nagy Lajosból itt éledett a hős nemzet fényére. / Sok király és hölgy királyné gondja elűzésére, / Ezen csendes völgy szirthalmán épült várába téré. / Ezt fedező bércerdőben félénk őzek s szarvasok / (Ízesében ha fáradta a királyi nyilasok, /A pihenőnap estével víg zaj közt a folyáson / Várakozó hív társakhoz, felléptettek nyájasan. /A boltos tornác keleti onnóján kézen fogva / Legeltették szemeiket a völgyben andalogva, /Míg a csordás a térségen utolsó haraptatott, / Filemile a lombokból éj dallot hangoztatott. A búcsúkban, vásári sátrak ponyváin árult mü leírásában minden toposz szerepel, amely a romantikus léleknek nevezetessé teheti Diósgyőr vidékét: a Szinva patak, a szőlők és gyümölcsösök, a mezei munkák bukolikus szereplői, a maguktól termő diófák, a klasszikus Aranykort idézve; a Bükk erdei, a múltat idéző omladozó várrom, az egykori királyi vadászatok emlékei, a naplemente, esti séta s a nagy múltú - Oláh Miklós által három évszázaddal előbb megörökített - diósgyőri fülemüle esteli éneke. Ebből a képből azonban hiányzanak az iparosodás attribútumai, a bükki hámorok és huták, kormos képű munkásaikkal. Eltekintve a romantikus túlzásoktól, Benke leírásában is az országismeret Diósgyőr-toposzait fedezhetjük fel, de a költemény vissza is hatott a honismeret irodalmára, mivel Fényes Elek feltehetően Benke József nyomán nevezte „magyar Tempének" geográfiai szótárában (1851) az ősi, szép fekvésű városkát. Déryné 1815-ben, pályája kezdetén társulatával Pestről érkezik Miskolcra az itteniek meghívására. Még indulásuk előtt „némely pesti ifjak" úgy próbálták lebeszélni a színésznőt miskolci utazásáról, hogy „balítéletekkel", a pesti publikum körében Miskolcról terjengő nézetekkel riogatták: Ne menjen Déryné Miskolcra, ott csupán nagykarimájú kalapos embereknek fog játszani; aztán mind csupa fehér kendővel bekötött fejű asszonyok ülnek a zárt székekben! — s így hát nem is igen magas fogalmam volt Miskolc műveltségéről - emlékezik vissza Déryné memoárjában, amelyet élete végén éppen Miskolcon vet papírra. A pesti arszlánokhoz is eljutott a reformkori mezőváros jellegzetes paraszti viseletének híre, amely valóban különösen elterjedt Miskolcon, hiszen a 83 Benke J., 1824. és: A DIÓS-GYŐRI BÚCSÚ MÁRIA' NAPJÁN 1823-ban. Elmélkedé BENKE JÓSEF. MISKOLCZON, Nyomtatódott Nemes Szigethy Mihály betűivel. 1824., S. PATAKINI. IMPRESSUM PER ANDREÁM NÁDASKAY. 1828. * In arcé nostra deliciarum (= gyönyörű várunkban.) így nevezte Mária királyné (Benke József megjegyzése). 210