A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

gazdag termékenységű fekete, első osztályú, s Magyarországban általán véve csaknem a legszebb búzát terem [...] valóságos kincset bír Miskolc szőlőhegyeiben, melyek a körül fekvő helyeken elterülve, Magyarország egyik legjobb minőségű borát termik. [...] a búzapiac, tágas nagy térrel a gabonakereskedésre nézve Felső-Magyarország legélénkebb forgalmú piaca. .[...] A miskolci híres csizmadia- és vargaszín, mikben oly temérdek árucikk van kitéve, valóban nagyszerű, a török bazárokra emlékeztet. [...] Az Avas nevű hegyről, honnan a legszebb kilátás mellett nemcsak a házak nagy tömkelegét, de egyes utcáit, sőt kiválóbb házait is jól lehet látni... Balra a hegy lejtőjén látjuk az Avasi nagy és igen régi református templomot, különálló hegyes tornyával (mely vigyázótornyul is szolgál), környezve a szép fákkal árnyazott regényes fekvésű temetővel, kissé jobbra a hegy tövében létező reformátusok lyceuma piciny tornyával. Mellette a városon keresztülmenő, s több nagy malmot üzemeltető Szinva vizének sima tükrét vesszük észre, mely odább a házak sűrűségében elvész a vizsgálódó szem elől. Jobbra kissé beljebb a város közepe táján az új nemzeti színház díszes épülete emelkedik ki alacsonyabb szomszédai közül, honnan bal felé vonulva egy szép házakkal díszlő utca látszik, a fő utca, melyből a Korona vendéglő nagyobbszerű csinos épülete válik ki legjobban, miután az utca innenső részén az alacsonyabb házak nem veszik el tőle a kilátást. Ettől balra az Avasi templom tetején túl látjuk a megye külön házát, udvar épületeivel. Ezeken kívül még három nagyobbszerű épület tűnik szemünkbe, úgymint a minorita atyák kolostora, mely kéttornyú szép templomával valódi dísze a városnak; itt van a katolikus gymnasium is, ettől balra a görög nem egyesültek csinos sugár tornyú temploma, s alatta a reformátusok második, 1808-ban épült torony nélküli temploma. A város ó és új részből áll, de majdnem egészen összeforrt már vele az Avasi hegy alatt fekvő Mindszent helység is, mely azonban külön tanács alatt a munkácsi püspök birtokához tartozik, az ide 3/4 órányira eső regényes fekvésű tapolcai fürdővel együtt, mely a miskolci műveltebb osztálynak kedvelt mulatóhelyül szolgál. A belváros utcái tágasak, nagyobb részt kövezettek, a külvárosokban szűkek, rendetlenek, azon kívül sárosak, különösen a Szinva és Pece medrei körül. Házainak száma 4000-re megy, ezek a város belrészében csinosak, a főbb utcákon pedig nagyobb részt emeletesek, cseréppel fedve, a külső részen rendetlenek, többnyire nádfedelűek, miért is a tűzvész igen gyakori. A kezdődő turisztikai irodalomban, a Kárpát Egyesület évkönyvében jelent meg 1882-ben az a Miskolc-leírás Márki Sándor tollából, amely az egyik utolsó klasszikus divatlap-tudósítás Miskolcról. Ebben a leírásban is keverednek a polgárosodó, kapitalizálódó város attribútumai a 18-19. századi útirajzok toposzaival. Miskolc a modern malomipar régióközpontja, ugyanakkor az itt sütött kenyér is országos hírű, akárcsak a 18. században. Nem hiányozhat a „tüzes fehér bor" és az avasi, tetemvári pincék, mint a miskolci gazdasági és társasági élet jelképei, de nem felejtik megemlíteni a csizmadiákat sem, igaz már régebben lábra kapott az «úribb» iparibb, pl. a kőedény- és burnótgyártás. A város utcáinak leírását szintén a kettősség uralja, a régi, földművelő Miskolc nádtetős házai és a „Gründerzeit" sokszor fennhéjázó homlokzatú bérpalotái: Miskolc erősen halad. A vasúttól bevezető utca még sokban emlékeztet a földmívelő városra, a Hunyad, Kossuth, Püspök és Zárda utca azonban modernebb ízlésű házsorokat is mutat. Míg a külvárosokban - hova az Avas lejtőjén levő Mindszentet is számíthatjuk — jobbadán zsindelyes vagy nádas, sajátságos tetőzetű házakat találunk... addig a Szinva mentén Vasárnapi Újság 1862. IX/41. 482^187. 207