A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

de az sem jobb, ha száraz az idő, hiszen a sár porrá változik, és a város porfelhőbe burkolózik. A város azt a kétes dicsőséget is elnyeri, hogy a Pesti Divatlap 1847-ben Miskolcot első helyre teszi a legrosszabb kövezetü magyar város versenyben.

69 A vidéki levelezők gyakran kritikus hangja szólal meg egy 1840. évi miskolci tudósításban, amely egy pesti divatlapban, a Hasznos Mulatságokban jelent meg a polgárosodó városok elengedhetetlen pihenőhelyét, a közparkot hiányolva. Amikor a püspöki városok, szabad királyi városok már régen megnyitották a nyilvános parkokat, sétatereket, ligeteket a közönség előtt, a miskolciak még mindig kénytelenek a szomszédos Csabára, egy közeli, poros töltésre kimenni, vagy az avasi pincékhez felmászni, ha a nyári forróság elől enyhet keresnek. Pedig a város legkülönfélébb társadalmi osztályainak közeledését is szolgálhatná, ha együtt sétálhatnának egy árnyas sétatér fái alatt.

70 Vahot Imre és Kubinyi Ferenc említett, 1853-54-ben négy kötetig megjelent nagy országismertető munkájából a Miskolcot és Diósgyőrt mint „ikervárost" leíró fejezet

71 megállapításai átkerültek a divatlapok, folyóiratok cikkeibe is. 1865-ben a Magyarország és a Nagyvilág című honismereti lapban szinte szóról szóra megismétlik mindazt, ami a „Magyarország és Erdély képekben" II. kötetében Miskolcról megjelent, felvonultatva a honismeret és utazási irodalom minden addig ismert Miskolc-toposzát.

72 A természettől gazdagon megáldott Borsod megye fővárosa, Miskolc lakosságának száma és értelmisége, ipar- és kereskedése, kőépületek és humanitási intézeteknél fogva elsőrendű hazai városaink közé tartozik. Bár földje többnyire gazdag termékenységű fekete, mely elsőrendű búzát terem, Miskolc legnagyobb kincset szőlőiben bír, mely a körülfekvő hegyekben elterülve Magyarország legjobb minőségű borait termik. A leírás is dicséri a 30 ezer fős városban beszélt szép magyar nyelvet, s nem feledkezik meg a fehér kenyér és több száz csizmadia említéséről sem: A nép foglalkozása: föld- és leginkább szőlőművelés, a miskolci szép menyecskék által sütött jóízű fehér kenyér országos hírű; de a kézműipar is jelentékeny, s különösen a tímárok és csizmadiák száma a négyszázat is megközelíti. Vahot Imre hangulatos leírása a miskolci népéletről, mentalitásról és viseletről változtatás nélkül került át a folyóiratba, s Miskolc 1865. évi leírásából sem hiányozhatnak a felüdülés környékbeli helyszínei: Nyáron kedvelt kirándulóhelyei: a közeli tapolcai fürdő és a regényes fekvésű Diósgyőr várromjaival és hámoraival. ' Zombory Gusztáv 1862-ben a kor talán legolvasottabb kőnyomatos hetilapjában, a Vasárnapi Újságban Miskolc látképe mellett cikket is közöl a városról a reformkori divatlapok modorában, de már a modernizáció látható jeleiről. Oly jól esett látnom az itteni főbb utcákon az újabb ízlésű csinos házakat, azt a sürgés-forgásban élénkséget, mi csak nagyobb kereskedelemmel bíró városokban vehető észre. [...] Földje többnyire 69 Idézi: Uo. 413. 70 [...] városunk hiányai [között] a... a legérezhetőbb, alkalmas sétatér hiánya. Évektől, ezer ajkról hangzik a panasz emiatt, s sétaterünk még csak szándékban sincs. Ez természetes. Városi lakosaink jelleme az elvonultság lévén, nem különös, ha helyről hol társalkodhatnának - nem gondolkoznak. Pedig amellett, hogy egy alkalmas sétatérrel városunkat szépítenék, s hűs árnyékában sétálva a bár szép kilátású Avas domb mászásától, vagy az annyira látogatott csabai töltésem por nyelésétől kimélnők meg magunkat, a magyarnak legnagyobb szükségét: a zsúrlódást érnök el vele. A fák lombjai alatt, mellyek mindenkor egyiránt vetik árnyékaikat, mellyeket egyiránt nyújtanak éldeletet úrnak és szegénynek, a forró élet zajában mondhatni a természet kebelében, lerázva egy bizonyos időre a sújtó bajokat, közelebb simulva egymáshoz, tán egymással megbarátkoznánk, s mint egy városnak a lakosi, úgy a mindennapi társalkodás súrlódás következtében tán valahára egy szellem ihletettjei is lennénk. Csereháti J., 1840. 178. 71 Kubinyi F.-Vahot /., (szcrk.) 1853/54. II. köt. 111-124. 72 Idézi: Bodgál F., é. n. 3-5. 206