A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

gával ámulatba ejtette az idegent, „minden pillanatban jött egy szolga, tele tállal a kezében". Miskolc környékének nevezetességei közé tartozott a Miskolctól negyedórányi távolságra lévő szirmabesenyői kastély, urával, Szirmay gróffal együtt. A gróf müveit fiatalember volt, akinek asztalánál főként a vadászatokról folyt a szó. Vacsora után végigvezette vendégét a birodalmán, s megmutatta híres lótenyészetét a drága arabs és fehér lovakkal, valamint majd félszáz vadászkutyáját, még medvét is tartott.

33 Miskolcot 400 házával jelentős városnak ítéli, s a népesség számát a geográfusok 12 és 17 ezer lakos közé teszik, Vay báró azonban 24 200 főről tud, míg a katolikus egyház Schematismusa - a korabeli népességi statisztikák legelterjedtebb formája 1828-ban 27 638 főben állapítja meg a város felső és alsó részének összlakosságát. A város szomorú nevezetességeként írja le a szirmabesenyői út melletti hegyen álló vármegyei akasztófát, amelyen gonosztevők foszló hullái és a bitófa alatt emberi csontok figyelmeztetik az érkező és távozó embereket a törvény szigorára.

34 Michel de Chamillard, eredeti nevén De l'Hommeau

35 a francia Desalleurs tábornagy titkára volt, akit ura azért hívott Magyarországra, hogy segítségére legyen a Rákóczi fejedelemmel folytatott tárgyalásainál. A titkár azonban megbetegedett, így engedélyt kapott, hogy 1705 júniusában Lengyelországon át visszajusson hazájába. Az egri táborból indult Miskolcon, Forrón, Kassán át.

36 Miskolcon nem sokat időzött, de erről a kisvárosról, amelynek még nevét sem jegyezte meg jól, hiszen Misko-ként írta be naplójába, azt jegyezte fel, hogy meglehetősen híres a borairól.

37 „A 18. századi [francia nyelvű] utazók egyik legérdekesebb és legeredetibb alakja Francois Xavier de Feller luxemburgi jezsuita szerzetes volt, aki nem utazási céllal jött Magyarországra, hanem bizonyos értelemben emigránsként. A jezsuita rendet feloszlatták... ezáltal Feller kénytelen volt elhagyni hazáját."

38 1767-ben a Hegyaljáról jövet áll meg Miskolcon, amelyet jelentős városnak ír le, nevezetessége a ferences (minorita) kolostor Kelemen Didák egykori minorita rendfőnök sírhelyével. A minoritát itt szentként tisztelik, hiszen még életében dicsfény jelent meg körülötte, s csodás módon teteme sem indult oszlásnak. A 19. század elején egy másik francia utazó - aki Bordeaux hercegének Németországban és Ausztria tartományaiban tett úti emlékeit foglalja írásba - szintén a Hegyalja felől közelít Miskolcra. A hegyaljai utat igen rossznak mondja, a Miskolc környéki utakat pedig még a bánátiaknál is hitványabbaknak. Miskolcot a Boldva (és nem a Sajó) üde völgyében helyezi el, s úgy tudja, kereskedelméről és szőlőkultúrájáról nevezetes. Dicséri a dombos, völgyes vidék természeti szépségeit, amely az Alföld felől érkezőknek felüdülés a Tisza-vidék egyhangúsága után. Miskolcot nemcsak Nyugat, hanem Kelet felől is felkeresték az utazók, benyomásaik azonban sokban egyeznek a nyugati útleírókkal. Vlagyimir Bronyevszkij hadtörténész, író, akit tengerésztisztként a Triesztben állomásozó orosz flottától parancsolnak 33 Uo. 139. és 141. 34 Uo. 141. 35 Györjfy K., 1991. 127. 8. jegyzet. 36

MárkyS., 1935.222-224. 37 ...un petit ville nommée Misko assez renomméepour les vins. De L'Hommeau 1704-1705. 50. f. 38 G. Györffy K., 1991.23. 39 Uo. 73. 40 Cetté ville est fórt agréable: elle est stuée dans une riante vallée, sur la rive droite de la Bodva: elle est c.ommercante et dominée par un vignoble en réputation. On y retrouve une bonne route: mais qui feillit nous étre plus fune ste que les plus tnauvais chemins de bannat. Le pays est fórt joli au dele de Miskolcz: ils est entrecoupé de petits vallons et de collines boisées qui reposent agréablement la vue de l'aspect monotone des plaines voisines de la Theiss. Locmaria 1846. 163-164. 198