A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

hasonlítva szembetűnő a miskolci, illetve a borsodi kerekes jármű készítés fejlődése. Borsodban is megjelenik a legmagasabb technikai színvonalat képviselő hintó, illetve annak változatai, köztük is a legdrágább a négy személyre csinált hat üveges öreg hintó, melynek ára 30 forint volt.

61 A hintó elkészítése már jelentős mesterségbeli előrelépést jelentett, hiszen minden más járműnél összetettebb feladatot jelentett, tekintettel arra, hogy előállításához a kerékgyártó- és a kovácsmester munkáján kívül szükség volt asztalos, nyerges, fémkettőző, bronzműves és fényező iparos munkájára vagy a mesterség szakértelmére is.

62 A hintónak az árszabásban történő megjelenése így egyrészt Miskolc kézművesiparának fejlődését és rétegződését, másrészt mivel a legdrágább kerékgyártó termékről van szó, a település vagyonosodását is mutatja. Ugyanakkor sok termék nevével ezen árszabásokban találkozhatunk először. Ezek közé tartozik a cséza és annak különböző típusai és alkatrészei, mint az olasz formán készített cséza. A cséza egy könynyü ún. löcsös kocsi volt, melynek alváza mindenben azonos volt a kocsiéval. A lőcs egy görbe fa, amely a négy tengelyvégre támaszkodik és a magyarországi kerekes jármüvek egyik legfontosabb alkatrésze volt. A feladata, hogy a szekéroldalt kétfelől megtámaszsza. Megjelenése biztosította a kerekes jármüvek fejlődését, mert lehetővé tette, hogy a teher egy részét az oldalak tartsák. A csézán általában a kocsison és a poggyászon kívül két személy fért el, fogatolására pedig két ló szolgált. Ez a jármű Magyarországon elsősorban Északkelet-Magyarországon, így Borsodban és Zemplénben terjedt el.

63 E mellett megjelenik az ún. Land kocsi és a baranyai szekér is. A kassai árszabáshoz hasonlóan Borsodban - 1772 Szendrő - is megtalálhatjuk a postakocsit a termékek között, ami a posta hálózat fejlődésének az eredménye. A 18. században Borsod és Zemplén is bekerül a magyar postahálózatba. Előbbiben Ónod, utóbbiban Tokaj az állomása, de Miskolc rohamos fejlődése elengedhetetlenné tette a város bekapcsolását is, ami 1790-ben történt 64 meg. A város kereskedelmének fejlődését mutatja, hogy a jármüvek között találunk kifejezetten kereskedők számára készített ún. kalmárnak ökör után való szekeret is. Szembetűnő az árszabás vizsgálatakor, hogy a mesterség fejlődésével eltűntek a limitáciőból a mezőgazdasági eszközök. A század végén kiadott árszabások már jóval kevesebb terméket sorolnak fel, amely nem az iparág hanyatlásának a jele, hanem a Habsburg-iparpolitika törekvésének, mely egyre kevésbé akart beavatkozni központilag az árak alakításába. Az utolsó olyan árszabásokat, mely kerékgyártó termékeket is tartalmazott, 1816-ban

65 és 1818-ban adták ki Miskolcon. Ezekből eltűntek a mívesebb termékek és elsősorban a parasztszekér és annak alkatrészeinek árát határozták meg. Összességében az árszabásokon keresztül két évszázadon át követhettük a mesterség fejlődését a vizsgált régióban. A limitációkból egyértelműen kitűnik, hogy Kassa a 18. század közepéig mind szakmailag, mind a termékek számát tekintve őrizte vezető szerepét, ekkortól azonban Miskolc ipara, ezen belül a kerékgyártó és kocsi készítő ipar megkezdte a felzárkózást, köszönhetően elsősorban a betelepülő német mestereknek, és a század végére utolérte, sok esetben pedig már meg is haladta azt, ahogy Szendrei János fogalmazott: a 19. században mestereink már minden tekintetben is kiállották a versenyt 60 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 163. 61 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 154. 158. 62 Frecskay J., 1912., 149. 63 Néprajzi Lexikon I. köt. 439. 64 KamodyM., 1985., 38. 65 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/c. 3725/1816. 164