A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

A Miskolcon 1706. augusztusában kiadott árszabásban szereplő kerékgyártóáruk limitációja, melyet 1739-ben változatlan formában ismét kiadott a vármegye F. Kr. Béres szekérbe való kereknek 1 20 Kotsiba való kereknek 1 Egy eke 90 Egy par taliga kerek 48 Egy par szekér kerek 42 Egy kerektalpa csinálása 06 Egy borona csinálása 42 Egy...szekerkas 45 Nagy szekérre való eöregh kas 90 Egy tar szekérre való szekérderék 45 A 18. század derekán kiadott borsodi árszabásokat összehasonlítva az 1744. március 11-én

57 megjelentetett kassai limitációval, még mindig nagy különbséget tapasztalhatunk a két megye bognármesterségének színvonala között. Az addig kiadott legteljesebb árszabás 35 termék megnevezését és árát tartalmazza, melynek kétharmada kifejezetten városi igények kielégítését szolgálta, ugyanakkor az egy évszáddal korábbi kassai limitációkkal szemben, ebben már megtalálhatók mezőgazdasági eszközök is, mint a borona vagy az eke taliga is. Új termék a hat ökör vagy négy ló vontatta paraszt szán és annak tartozékai is, de először találkozhatunk az árszabásban a postakocsival, melyből rögtön kétféle található: Egy módos posta kocsi minden nemű appertinentiával és Ennél alább való posta kocsi. Magyarországon már a Habsburg-család támogatásával a 16. században megkezdődött a rendszeres postaszolgálat megszervezése, melynek egyik végállomása Kassa volt, de a 18. század elejéig elsősorban lovas futárok teljesítettek szolgálatot.

58 E században a postaútvonalak bővülésével párhuzamosan megindult a rendszeres postakocsi-közlekedés is. Ez újabb megrendeléseket jelentett a kerékgyártó mesterek számára. Az 1744-es árszabás a 17. századi limitációkkal szemben már nem tesz különbséget városi és falusi árak között. A 18. század második felében gyökeres változás történik az árszabásokban. Mint fentebb már vizsgáltuk, ekkoriban a miskolci kerékgyártók száma elsősorban a betelepülő német mestereknek köszönhetően jelentősen emelkedett, sok tekintetben meg is haladta a kassai ipar színvonalát, ami az árszabásokban is tetten érhető. Az 1770-ben Miskolcon,

59 az 1772-ben Szendrőn

60 és az 1744-ben Kassán kiadott árszabásokat össze56 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/a. 15. köt. 55-56. 57 Ezt az árszabást Zemplén, Sáros, Ung, Gömör és Torna vármegye is átvette. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. IV. Fs. III. Fr. 16. 8 Rákóczi Ferenc a postamestereket ugyan kötelezte arra, hogy bizonyos számú ló mellett kocsit is tartsanak, de a háborús idők nem kedveztek a rendszeres postakocsi-járatok beindításának. Kamudy M., 1985., 30. 59 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 154. 158. 163