A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

mékekre. Az első, csak Abaúj vármegyére vonatkozó árszabás 1633-ból származik és Kassán adták ki. Érdekessége, hogy ez az egyetlen olyan árszabásunk, melyben nem szabályozzák tételesen a mesterség termékeinek az árait, amit a limitációban azzal indokolnak, hogy az hintó körül különb-különbféle munkák lévén, nyilván tudja uraságtok, annak az árát meg nem írhatjuk, mert némelyek czifrábban kívánnak, némelyek csak parasztul az is egynéhányféle, kikhez mind más mesterember munkája által kelletik véghez vinniük tudniillik kovács, lakatgyártó, kerékgyártó és szíjgyártó mesterségek által, az ki penig majd mindennél legdrágább, az gerberektől kell megvenni az bőrét, meg néha nem is találni is hanem Eperjesről kell hozatnunk, az mégis több költségben áll. Ez a szöveg egyértelmű utalás arra, hogy a kassai iparosok többfajta jármüvet állítottak elő, illetve termékeik elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt a különböző szakmák nagyfokú együttműködése. Az első olyan árszabás, melyből részletes képet kaphatunk a kassai kerékgyártók termékeiről 1635-ből származik.

50 Az árszabás 7 különböző kerekes jármüvet és a hozzájuk tartozó 12 alkatrész árát szabályozza. A jármüvek közül a legdrágább a 20 forintba kerülő hintó szekér szerszámostul, emellett a kereskedelem fejlettségére és specializáltságára utal, hogy a szekereket szállítmányuk szerint is megkülönböztették, így találunk köztük boros, posztó, illetve kifejezetten teherhordásra készített uj bíró szekeret is, azonban a termékek között továbbra sem találhatunk mezőgazdasági eszközöket. Az első Borsod vármegyéből származó árszabást 1672-ben adták ki Szendrőn. Ebben mindössze 6 termék árát tüntetik fel, és a kassai árszabásokban található magas szintű szakmai tudást igénylő városi termékek teljesen hiányoznak. Érdekesség, hogy a megrendelő saját fájából is készíttethetett alkatrészt, egy szekér utolsó... csinnyának, ha maga fájából építi az ára harminc hat pénz volt. A 17. század második fele abaúji árszabásainak specialitása, hogy a vásárokon legkeresettebb termékek árát külön meghatározták faluhelyen, illetve városban. Az 1653-ban Kassán kiadott árszabásban' egy afféle kerek elsőért városba 60, míg falun 45 dénárt kértek, 1696-ban pedig egy szintén kassai árszabás" szerint egy városba utolsó tengellynek 50, faluhelyen 40 dénár volt az ára. A század második feléből rendelkezésre álló árszabásokból kitűnik, hogy a kerékgyártók által készített alapvető termékek ára alig változott, Zemplénben például a legfontosabb készítmény, a kerék ára e korszakban ugyanazon a 60 dénáros aron szerepel. A 18. századból már Borsod vármegyéből is nagy számban maradtak fenn árszabások. Az első 1706. augusztusából származik,

54 és a 30 évvel korábban Szendrőn kiállított árszabáshoz képest már több termék árát tartalmazza, de még mindig elsősorban a paraszti társadalom igényei jelennek meg benne, és messze elmarad a kassai mesterek termékeinek száma és szakmai színvonala mögött. 1739-ben ismét kiadta, azaz megerősítette ugyanezt az árszabást a vármegye, tehát a század első felében, e mesterségben sem a termékszerkezet tekintetében, sem árszínvonalában nem történt változás Borsodban. 47 Az árszabás teljes szövegét Dongó Gy. Géza tette közzé 191 l-ben. Dongó Gy. G., 1911., 183-184. 48 Kemény L, 1901., 25. 49 B.-A.Z. M. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 7. 50 Kerekes Gy., 1901., 475^76. 51 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1001/b. Loc. 98. No. 278. Limitatiók 1626-1744. 52 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 15. 53 Román J., 1965., 61. 54 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/a. 15. köt. 55-56. pag. 55 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 64. 162