A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

assensus, mi is alázatosan kérjük, s mind ezekről teszük hivatalos tudósításunkat Miskolczon Böjt elő havának 5-ik napján 1818-ik Esztendőben. Privilegiált Miskolcz Várossának Vice Bírája, és ezen dologba Deputatusa Gócs Mátyás m: p: Senatora és ezen dologba hasonlóan Deputatusa Hopnik József m: p: 1818-ik Esztendőben Böjt elő Havának 6-ik napján tartott Tanáts Gyűlésben be adatván fel olvastatott. Ezen tudósítás jóvá hagyatván tudomásul vétetvén Leveles Tárunkba be tétetni rendeltetett, a feleknek pedig Sub authentico kiadatni meg határoztatott. Melly tudósítás, hogy szorul szóra és minden változtatás nélkül ezek szerint légyen, annak hitelesebb voltára nézve ki adtuk ezen Városunk élő Petsétjével megerősített Bizonyság Levelünket Miskolczon 1818-ik Esztendőben Böjt elő Havának 6-ik napján tartott Tanáts Gyűlésünkből. Privileg Miskolcz Városa N. N. fő Bírája és Hites Senatorai Ki adta Város Hites Nótáriussá Kintzli János". A két szakma különválását az indokolta, hogy 19. század első két évtizedében jelentősen megnőtt a céhlétszám, 1818-ban a helyi mestereken kívül már 35 kerékgyártó és 41 kovács landmeiszter tartozott a céhbe.

30 Az önállósuló miskolci kerékgyártócéhnek 1828-ban nyolc miskolci mester volt a tagja: Kimer Pál, Krausz Dániel, Brezányi Sámuel, Petró József Kazár Márton, Kosa József, Soós Joachim és Réthi Sámuel,' és már meghaladta az ekkor 7 mestert számláló kassai céh létszámát.

32 A különválással létrejött a kassai után a régióban a második, bizonyíthatóan önálló kerékgyártó céhszervezete.

33 A 18. század derekától új tendenciát figyelhetünk meg a céhalapításoknál. Addig a kerékgyártók mindig a rokon famegmunkáló szakmákkal, asztalosokkal, esztergályosokkal együtt szervezték meg közös céhüket, a század közepétől azonban kivétel nélkül a kovácsokkal társultak, aminek okát megítélésem szerint a technikai változásokban kell keresnünk. A 18. század közepétől a kocsialkatrészek vasalásának mértéke jelentősen megnövekedett," így célszerűbb volt mind az érdekvédelem, mind a munkaszervezés szempontjából a két szakmának közös céheket alapítani. E tendenciának megfelelően jöttek létre a 19. század első évtizedeiben Zemplénben és Abaújban is a közös céhek. A Hegyalján a 18. század derekától újra fellendülő borkereskedelem miatt egyre nőtt a szekerek iránti igény. A mádi borkereskedők például egészen a 20. század 30-as éveiig szekereken szállították a bort Miskolcra, Újhelyre és Kassára.

36 Ennek a keresletnövekedésnek volt első jele a sárospataki céh alapítása, majd 29 HOMHTD 1.76.17.3. 30 BodgálF., 1965., 306. 31 MOL N. 26. Conscriptio regionaris 1828. 32 1828-ban hét mester alkotta a céhet, név szerint: Joseph Grósz, Joachim Klein, Josef Gyurik, J. Schoffranko és M. Schöftsich, Andor Krops, Anton Kutsera. A 19. század folyamán a céh Protocolluma (1787— 1848) szerint 6-7 fő volt az állandó mesterlétszám (1848-ig), és az említett első négy nevet már a század elején is a mesterek között találjuk. Arch. Secr. Cechálié-kolesári. 33 A kassai kerékgyártók önállósodásának pontos dátumát nem ismerjük, de az 1796. május 1-én kiadott articulusaik - amely az eredetinek a megerősítése - szerint már önállóan alkottak céhet. A szabályzat végén Tobias Nelirer és Josephus Prunner mesterek nevei olvashatóak. Arch. Secr. Cechálié - kolesári. 34 A régió első olyan céhe, melyben a kerékgyártók a kovácsokkal (és a lakatosokkal) társultak 1748ban azabaúji Jászó és Meczenzéfen jött létre. Domonkos O.-Nagybáka P., 1992. Abaúj. 35

KemecsiL, 1999., 81. 36 BencsikJ., 1988., 105. 160