A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

Ha „véges felföldi szűrt" hoztak a városba, a céhnek elővásárlási joga volt. A céh a minőséget biztosítandó, azt is meghatározta, hogy melyik kallómalomból („kölyüből") vegyék a szürposztót, 1674-ben megtiltja, hogy tagjai a pribolykai vagy tiszolci kallóból vásároljanak. 1700-ban Privigyére és Körmöcre küldi a céh tagjait, hogy „véges szűrt" vásároljanak, de ne bízzanak meg csapót vagy „szürgyűjtőt", hanem készpénzen maguk vásároljanak. A „szürgyüjtők", a szűrposztót felvásárló közvetítők ellen már a 17. század elején is hadakozik a céh, mondván a földesúr privilégiuma a céhnek elővásárlást engedélyez.

17 A rimaszombatiak gyakran jártak a környékbeli vásárokra, Rimaszombatban Űrnapján, Gácson Domonkos, Gál, Katalin és Luca napján (1635), valamint Gyümölcsoltó Boldogasszony, Egyed, Antal napján és „Virágvásárán" (Virágvasárnap) (1671), Szent György, Vid, Apostolok oszlása, Pál, Luca, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (1673). Egy vásárra csak 5-6-an mentek, az úton együtt utaztak, az útszélen éjszakáztak, s hogy ez nem volt mindig veszélytelen, a jegyzőkönyv 1670-ből való bejegyzése tanúsítja: „Ha Isten útra viszen bennünket, minden mesterembernek kezében való puskája legyen". Rimaszombatban a hetipiacon is árultak a templom előtt két sorban, 1681-ben az egyikben 37, a másikban 36 fő árult.

18 A vásáron szokás volt a „sátoros pohár" megivása, de a céh 1607-ben megtiltja, mert „a borital miatt a mesteremberek károkat vallanak lopás miatt, hanem behozzák [a bort] a céh házához." A mesterek szekérről árultak, egy szekéren 5 fő rakhatta ki áruját és voltak „gyalog sátoros" vásározók is.

1 A legények szegődtetése az 1674. évi statútum alapján más céhek mintájára a megfelelő díj lefizetése mellett a céh előtt történt, de 1695-ben a mesterek elérték, hogy ezután templomból jövet két tanú előtt kevés pálinkával fogadják fel a legényeket. 1758ban azonban az eredeti statútum szerint ismét csak az atyamester engedélyével fogadhattak fel legényeket.

20 1700-ban a posztószabó és vásármüves legények évi 4 tallért vagy heti 12 dénárt, a szűrszabók évi 6 magyar Ft fizetést kaptak. A céhben a 16. század első felében évente 8-10 legényt szabadítottak fel (1640-ben 18 főt!), a század végén már csak 4-5 főt. Az 1630-as években 4-5 mester lépett be évente a céhbe.

21 A 17. század elején az ifjú mester belépéskor „társpohárt" fizetett 60 dénárt, a felszabadításért pedig 40 dénárt.

22 A rimaszombati céh hírét és népszerűségét mutatja, hogy 1635-1697 között az alábbi családnevű inasokat fogadták fel: Korponai (7), Lévai (5), Szikszai (5), Ocsovai (5), Zólyomi (4), Losonci (4), Berzétei (4), Jolsvai (3), Kecskeméti (3), Aszalai (3), Gyüvini/Divinyi (2), Túróci (2), Rozsnai (2), Fileki (2), Viski (2), Palánki (2), Rőcei (2), Tornaijai (2), Miskolci (2), Gemeri/Sajógömöri (2), Pinkóci (2), Osgyáni (2), Gyöngyösi (2), Gönci (2), Breznai (2), Szentpéteri (2), Szuhai (2), Gácsi, Szécsi, Liszkai, Barsi, Losi, Liptai, Sárándi, Pelsőci, Gyarmati, Vadnai, Géci, Cigledi, Tugari, Szögedi, Libetovai, Szalatnai, Járdánházi, Hosszúhetényi, Méhi, Királyfalusi, Csépáni, Ónodi, 17 Urunk őnagysága donatioja tartja, hogy a szűrgyűjtő ellenönk ne legyen, sem pedig az szűrt ellenünk fel ne vegye... megüzentük a mesternek, hogy elállassák rólunk azféle szűrgyűjtő csapó legényeket... (1620) SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 18 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 19 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 20 Mivel az mesterlegényeknek szegődtetések az szegény mesterembereknek sok költségekben került... a mester, ha legént akar szegődtetni akár fél, akár egész esztendeig... a reggeli könyörgés után két mesterembert maga házához behihat, és azoknak jelenlétekben... a gazdák nem többel, hanem fél vagy negyedrész égett borral tartozik. (1695) SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyvek (1610-1634-1704; 1663-1883). 21 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 22 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 109