A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

Gedei, Lopaci, Selyebi, Otrokócsi, Predajnai, Zilizi, Zilai, Valaszkai, Megyaszai, Sarkadi, Panyiti, Kazinci, Pálfalvi, Zemlényi, Harmaci, Bolyki, Rettegi, Putnoki, Galgóci, Szendrei, Pokorágyi, Piskolti, Varsányi, Zilizi, Eszkarosi (Szkárosi), Moklari, Váradi, Bajnóci, Árvái, Perjési, Dobravinyi, Duklai, Tarcali, Sukai, Galgóci, Kendi, Madai. A céh feltehetően a szürszabó mesterség legjobb korabeli műhelye lehetett, s a gömöri mezővárosok és falvak mellett borsodi, abaúji helységekből, de távolabbi vidékekről, még az Alföldről, sőt Beregből, a Szilágyságból is jöttek ide tanulni. A céh presztízsére mutat, hogy a Jánosi prédikátor fia, és a litovai pap Augustus nevű fia is itt inaskodott, 1697-ben pedig a serkei prédikátor fiát szabadították fel a céhben. A céhek a protestantizmus terjedésével a 17. században is megőrizték vallásostársulat-jellegüket. A szabócéh tagjai a céh rendelkezése szerint a rimaszombati piacon - a templom előtt - a reggeli könyörgés előtt nem rakhatták ki áruikat, hogy ne zavarják az istentiszteletet, illetve, hogy maguk is részt vegyenek rajta. A rimaszombati szabók jegyzőkönyvének elejére bemásolták a céh által a helyi tanítóval 1629-ben íratott könyörgést, melyet feltehetően a céh tagjainak jelenlétében olvastak fel a rimaszombati református templomban, mivel a magyar céhtagok jó része minden bizonnyal református volt.

24 A vers akrosztichon, s a sorkezdő betűk az alábbi szavakat adják: SZABÓ CEH KÖNIÖRÖGH ISTENNEK (2. kép). A személyes, saját szavakkal elmondott ima, a könyörgés az Isten dicsőségének és az iránta való hálának kifejezője, a rimaszombati mesterek azonban nem egyenként, hanem közösen fordulnak az Úrhoz: „Oltalmazzad, Uram a mi kis seregünket és sok ínségünkből szabadíts meg / bennönket, add meg nekünk testi-lelki békességünket." A könyörgésben a céhtagok felidézik a törökkori háborús világ megannyi szenvedését is: ,Дапк, ím, tátotta torkát sok pogány nemzet, sőt az álnok sátán ellenönk / felgerjedett, kérünk nagy Úr Isten, verd meg ellenségünket." A szabók igényességét mutatja, hogy könyörgő éneküket a helyi iskolamesterrel íratták meg 1623 Böjtelő havában, vagyis februárjában. Az időpont jelzi, hogy feltehetően a farsangi időszak elején tartott céhmester-választás alkalmára rendelték meg a közös imádságot, s ezzel tették ünnepélyessé a céhgyűlést, amely egyben a céh vallási funkcióit is hangsúlyozta, a hitéleti kötelességek ugyanis a reformáció terjedésével is megmaradtak a céhekben. Dobsina A régió egyik bányavárosa, amelyben a 17. században szabócéh jött létre, Dobsina (Dobschau), ahol a bányaváros tanácsa 1637-ben állít ki füzetformájú oklevelet az ott élő szabóknak, mégpedig német nyelven, hiszen a várost német bányászok alapították és lakták (3. kép). ' A dobsinai céhlevél a korban szokásos szabályzatot rögzíti. Dobsinán a negyedévi gyűlések mindig hétfőn vannak, mégpedig a vízkeresztet, húsvétot, Jakab és Márton-napot követő hétfőn. A bányaváros szabóinak csak 1 inast engedélyezett a statútum, s az inasoknak ki kell tölteniük a teljes hároméves tanulóidőt. 23 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 24 Rimaszombati becsületes szabók céhének éneke, mely szereztetett Rimaszombat városában levő scolla mester által, Lxiskay Gáspr deák által Nirő György céhmesterségében és Szabó István dekánságában, anno 1623 dedicaltatott az becsületes egész céhnek. SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634— 1704). 25 AMK Cehalia Krajciri. 110