A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

A ruházati kézműipar legfontosabb központja Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva volt, az itt készült szűrök a városok nevét viselték, s a szűrkabátokat, szűrujjasokat, szűrnadrágokat a vásárokon is így árulták. Fontos gömöri szűrközpont volt Ratkó is, posztókészítőinek már 1627-ben van privilégiuma anyacéhétől.

10 Rimaszombat és a többi szűrműveléssel foglalkozó gömöri mezőváros között azonban lényeges különbségnek tűnik, hogy a gömöri helységek gyártották is a szürke vagy fehér szűrvégeket, így nevük a posztót és a szűrruhát is jelentette („josvai, rozsnai, ratkai"),

11 míg Rimaszombaton nem, vagy csak igen ritkán kallattak posztót, általában készen vették Gömör megye szűrcsapóitól. Rozsnyó Gömör legjelentősebb helysége a német bányászok alapította Rozsnyó volt, s a céhes hagyomány itt is a 16. század végére vezeti vissza a szabótársulat megalakulását. Egy Gömör vármegye előtt zajló perben 1781-ben úgy nyilatkoznak, hogy céhük 1582től rendelkezik engedéllyel, igaz, az erről szóló privilégiumot nem tudták bemutatni.

12 Abban az évben azonban, melyben ónkannájuk készült, Magyarország egyik legnagyobb múltú szabócéhének szabályzatát kérték és nyerték el, 1601. március 19-én ugyanis a pozsonyi szabók privilégiumát írja át nekik Pozsony város bírája, polgármestere és tanácsa. A céh irattárában mind az eredeti német nyelvű szabályzat, mind ennek száz évvel később, 1701. május 17-én készült magyar fordítása fennmaradt.

13 A német nyelvű oklevél is tanúsítja, hogy Pozsonyhoz hasonlóan Rozsnyó népessége, így a szabómesterek egy része is német anyanyelvű volt a bányavárosban, a szabályzat utal is a két „natióra". A város elmagyarosodását jelzi, hogy a 18. század elején a céh tagjai már nemigen értették a pozsonyi német artikulusokat, ezért kellett lefordítani az oklevelet. A szabályzatot 1601-ben Fonta Gáspár és Blaskó Gál rozsnyói szabómesterek kérték társaik nevében, s ezzel az először 1459-ben a pozsonyi tanács által kiadott, majd 1587-ben II. Rudolf császár által megerősített pozsonyi statútumokat nyerték el. A gömöri, abaúji és borsodi céhek legtöbbje Kassáról választott anyacéhet, innen kérte artikulusait, Rozsnyó az egyetlen a régióban, amely Alsó-Magyarország központjából, Pozsonyból szerezte be a szabályzatot. Ebben a lépésben feltétlenül szerepet játszhatott Rozsnyó bányavárosi státusa, valamint ipari-kereskedelmi kapcsolatai, amelyek Nyugat felé is mutattak. Az I. artikulus a céhbe való beállást szabályozza, idegen szabó csak úgy lehet a rozsnyói céh tagja, ha két mesterévet eltölt egy helyi szabónál, a türelmi idő azonban egy évre rövidül, ha helybéli özvegyasszonyt vagy egy helyi mester lányát veszi feleségül. A felvételt a pozsonyi és a rozsnyói céh is a keresztlevélhez és erkölcsi bizonyítványhoz köti, hiszen a jelentkezőnek be kell mutatnia „bizonyságlevelét" arról, hogy „tiszta ágybúi született-é és a mesterségben tisztességesen és jámborul viselte-é magát", s ha ezt 10 Uo. 249. " Flórián M., (szerk.) 1995. passim '"" SAKR Z—

11/27 (1781) Sartores Rosnavienses principale instantiae suae fundamentum ponunt in pacifico usu jani inde ab anno 1582 imperturbate usque annum 1726 exercito et 1726 per universitatein comitatus Gömöriensis gratiose stabilito [...] nec speciale cehae prvilegium producere valerent. 13 Par literarum authenticarum collegii sartorum. SAKR Z-II/31 (1601); Ezen articulusok fordíttattak németbűi magyarra becsületes Jablonczyi István és Csetneki Szabó János céhmesterségek idejében az egész becsületes céh akaratjából Christus Urunk születése után ezerhétszázegy esztendőben, Pünkösdhavának tizenhetedik napján. SAKR Z-1I/26 (1601-1701). 107