A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

megtette, a felvételért 1 Ft-tal tartozik a céh ládájába. Az új céhtag köteles „fölöstökömöt", vagyis közös reggelit adni a társaságnak, majd a mesterremeket is elkészíteni. Ezután 3 magyar Ft-ot kell fizetnie, s újból megvendégelni társait. A szabályzat szigorúan rendelkezik a kontárokról is, akik jóval nagyobb előnnyel működnek, hiszen a céhtagok kötelességei nem terhelik őket: „a város közzé semmit sem adóznak, virrasztani sem járnak, sem semminemű terhet nem viselnek, azonban ételre és italra, s más egyéb szükségekre is nem költőnek annyit, mint más becsületes céhbeli szabó mesterek, hanem azoktúl vagyon nékiek sustentátiójok [= eltartásuk], akiknél laknak, és arra való nézve a munkát a céhnek nem kicsiny kárával csak vesztegetik és kevés fizetésért mivelnek." Az artikulusból kitűnik, hogy a kontárt az adózás megkerülésén kívül életmódja is megkülönbözteti a mestertől, hiszen nem tart fent önálló háztartást, más házában húzódik meg, életvitele is kevesebb költséggel jár, mint a mestereké, ezért olcsóbban is dolgozik. A kontárokat a város bírájának segítségével büntetheti meg a céh, s a közösség köteles „mindaddig tisztátalannak és érdemtelennek tartani, míglen a mesterekkel és legényekkel meg nem békéllik és dolgát vélek el nem végzi". A céh megkapja a jogosítványt, hogy az országos vásárokon ellenőrizze az árusok által kirakott készruhákat, s a nem megfelelő minőségűt a bíró segítségével elkobozza, az így megszerzett termékek fele a város ispotályát, a fele a céhet illeti. A mester özvegye folytathatja ura mesterségét, de csak addig, amíg újra férjhez nem megy, de sem ő, sem a többi mester nem tarthat négy legénynél többet. Riuiaszombat A rimaszombati szabók 1610-ben kezdték jegyzőkönyvüket vezetni, az első bejegyzés szerint az 1610. évi céhmesterválasztás napja „farsang után való hétfő".

15 A rimaszombati céh fő profilja a szűrmüvesség volt, kezdetben inkább csak gömöri szűrposztót dolgoztak fel, kisebb hányaduk foglalkozott posztófeldolgozással. 1787-ben a céh vezetői, a szűrszabók jegyezték be jegyzőkönyvébe, hogy a posztószabók „velünk megmaradtak és minden céh dolgaiban velünk egyet értenek, minthogy a privilégiumot is együtt szerzettek". A 18. század utolsó negyedében azonban Rimaszombatba is egyre több posztószabó érkezik, s miután bekerülnek a céhbe, igyekeznek magukhoz vonni a vezetést, amit a szürszabók igen sérelmeznek. 1630-ban Bende Szabó Mátyás céhmestersége idején a szürszabóknak a váltómívesek - más néven posztószabók - is besegítettek „szűrmívelés" esetén, ha a céh javára készült a munka, ők adták készen a szűr szegesét, a prémet (díszítést), a „színt" (pászítást) és egyéb anyagot. A vásármívesek főként abaposztóból dolgoztak, s ha ilyet hoztak Rimaszombatba, a céhmesternek jelenteni kellett, s csak együtt vehették meg. A vásármíves legények és inasok azzal próbáltak „nyereségre kereskedni", hogy kész (aba)nadrágot vettek és drágábban eladták, de a céh megtiltotta, mondván: „abát vegyen és abból munkálódjék, azt szabadosan legyen eladni." l4

SAKRZr-II/26(1601). 15 SABBRS CRS Szabócéh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 16 Az feljebb való esztendőkben jöttének közinkben némely ifjak, kik is mindannyian posztószabók, némelyik közülök messze földről és külső országbúi is, némelyek pedig a közelebb való helységekbűi. Kértek azon bennünket, hogy nemes céhünk társaságában vennénk bé, amint hogy közinkben be is vettük. Akkor úgy kötelezték arra magokat, hogy a nemes céhnek szokásaihoz és statútumaihoz fogják magokat alkalmaztatni, de ezen magok ajánlásával keveset gondolván, felfuvalkodottság és nagyra való vágyódás annyira vitte, hogy arra vágyottak, hogy érdemetlen voltokhoz képest a céh asztalához ültettessenek, holott még akkor közülök némelyek csak a szolgáló mesterséget sem érték el. SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 108