A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Fehér József: Egy sátoraljaújhelyi magyar zsidó polgár: dr. Székely Albert

lomban is, amelynek eredményeképpen emléktáblát avattak a Kossuth-házon; abban is volt szerepe, hogy a piarista gimnázium falán a diák Kossuth Lajos neve megörökíttetett; s a Kossuth-szobor felállítása körül bábáskodott. Ott volt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi és a Kisfaludy Társaság küldötteinek jelenlétében Borsiban 1881-ben elhelyezték a Rákóczi-emléktáblát a sátoraljaújhelyi turisták jóvoltából (17 éves volt akkor). Emléktábla-javaslatai közül jó 10 évvel ezelőtt valósult meg a Rákócziemléktábla a Kazinczy utcai házon. A Városvédő és Szépítő Egyesület helyezte el; Székely Albert javaslatát akkor Hőgye István levéltárigazgató úr emelte ki a feledés homályából. Különös elkötelezettséggel foglalkozott Székely Albert a Zemplénvármegyei Múzeum létrehozásának ügyével. Nem véletlen tehát, hogy amikor 1925-ben Dókus Gyula alispán, Zemplén legmegbecsültebb személyisége gazdag magángyűjteményét felajánlotta a vármegyei törvényhatóságnak, a végrendelet jogi végrehajtásával, az anyag leltározásával dr. Székely Albert vármegyei tb. főügyész-ügyvédet bízták meg. Dókus Gyula jelentős fegyvergyűjteményéhez ekkor Székely Albert hozzáteszi a saját, „említésre méltó" fegyvergyűjteményét (ahogy a Csikvári-féle monográfia írja 1940-ben). Gyaníthatjuk, hogy a status quo ante alapon álló Sátoraljaújhelyi Izraelita Hitközség alábbi felajánlása mögött is Székely Albert alakja áll: „Hitközségünk: a Sátoraljaújhelyi Izraelita Anyahitközség a szervezendő Zemplénvármegyei Múzeum Egyesületbe alapító tagul óhajt belépni, és e célra 80 pengő hozzájárulást javasolt az elöljáróság a képviselő testületnek megszavazni. A múzeum létesítésének fontosságát átérezve hitközségünk elöljárósága Méltóságod (t. i. Dókus Gyula) üdvös kezdeményezését örömmel üdvözli és hazafiúi kötelességének tekinti a mozgalomhoz a hitközségnek sajnálatosan szűkös anyagi viszonyaihoz mérten hozzájárulni, és azt támogatni." A múzeum ügyét később sem hagyja cserben; a Zemplén 1933. április 9-ei számában a megyeházán a levéltár szomszédságában elhelyezett múzeumi gyűjteményt ismerteti és népszerűsíti; felkéri a közönséget, hogy - tavasz közeledvén - a földmunkák végzése közben előkerült régészeti leleteket szolgáltassák be. Restaurálásra javasolja az értékesebb darabokat stb. Erősen foglalkoztatja még 1937-ben is a Várhegyen volt vár, ezért cikket ír a Zemplénbe „Mégegyszer az újhelyi Várhegy titka" címmel. Mivel a feltárás gondolata ma is foglalkoztatja a közvéleményt (és néhány érdemes régészünket is), egészében idézem: „Mégegyszer az újhelyi Várhegy titka. Irta: dr. Székely Albert. Vagy 60-65 év előtt kisdiák koromban magam is láttam a Várhegy tetején embermagasságú falmaradékokat és egy mély kutat, vagy ciszternát, melyet gyerekek és itt állomásozott katonák állandóan romboltak és köveket dobáltak a kútba. Aztán később hallottam, hogy itteni gyártelepi munkások vasárnaponként kincskeresés céljából ástak a Várhegyen. Utánajártam a dolognak és megtudtam, hogy egy gyárista, aki magát Fetykó jónevű borbélymester vejének mondotta, egy nagy, nehéz girbe-görbe vaskardot talált, mely tele volt bevágásokkal. Ezt a kardot megvásároltam és papírmásolatát felküldöttem nagynevű múzeumi igazgatónknak, Pulszky Ferencnek, aki konstatálta, hogy az egy középkori jogar, mely a várurak igazságszolgáltatási jogát jelképezte. Később egy ugyancsak a várból kiásott török betűkkel kivésett kardot is vettem tőle, mely azonban párszáz évvel későbbi eredetű. Ki tudja, melyik török vitéz hagyta ott a fogát és kardját a várhegyi kútban? Külön meg kell azonban emlékeznem egy itt talált országos hírűvé vált unikumról, egy bronzéremről, mely néhai Dongó Gy. Géza: Sátoraljaújhely története című, városunk által kiadott művében a 35. és 36-ik oldalon, mint történelmi kútforrásról megemlékezik: az 751