A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: Bükki kerámiaedény restaurálása

kerültek elő a kultúra leletegyüttesei. Az 1871-ben felfedezett liszkovai barlangban a megyei alispán ásatott, az első komolyabb feltárást Nyári Jenő folytatta 1876-77-ben az aggteleki Baradla-barlang Csontház termében. Az aggteleki Baradla-barlangban 1910-ben indultak meg a rendszeresebb kutatások, kezdetben Kadié O., Márton L. vezetésével. Az ásatásról írott jelentésében a bükki kultúrához sorolható anyagot Márton Lajos már a „szalagdíszes keramika" egy új csoportjaként határozta meg. A szerző felsorolta a leletek Aggtelekről megismert jellemzőit, valamint a hasonló anyaggal rendelkező jobbára barlangi lelőhelyeket. A magyarországi barlangkutatás kiemelkedő egyénisége volt Kadic Ottokár, aki ásatásai során neolitikus anyagokat is feltárt (Szeleta-barlang, Büdöspest-barlang, Herman Ottó-barlang). 1969-ben számolt be Kemenczei Tibor a Baradla-barlang legfrissebb (1966-os) ásatásának eredményeiről. Ennek során kétféle neolitikus kerámiát találtak. Az egyik vékony falú, sűrű párhuzamos vonalakkal díszített, melyen sárga festés is feltűnik, a másik pedig vastagabb falú, durvább és ritkább vonaldísz borítja. Leletek a Csontház, Pitvar, Denevérág és Folyosó nevű barlangrészekből is előkerültek. Régészeti kutatások a Baradla-barlangban 2001—2002 2001 őszén kezdődtek meg a régészeti kutatások a Magyar Nemzeti Múzeum Baradla-kutató programja keretében. A helyszíni bejárások alkalmával derült ki, hogy a barlang aggteleki szakaszán jelentős mennyiségű felszíni lelet előfordulás (elsősorban cseréptöredék) illetve több régészeti réteg található. 2001 októbere és 2002 júliusa között átkutatás történt az aggteleki szakaszon (beleértve a Csontház-termet, a Rókaágat, Cserepes-termet stb.) és a főágat, valamint a jósvafői szakaszon az Óriások csarnokát, Meseországot és az Arany utcát. A kutatás eredményeként bebizonyosodott, hogy az aggteleki oldalon a Csónakázó-tóig mindenhol jellemző volt az őskori ember jelenléte, illetve igen sok eddig ismeretlen (dokumentálatlan és publikálatlan) településnyom került elő. Nagyon sok helyen találtak steril agyagrétegek közötti vagy cseppkőréteg alatti őskori kultúrrétegsort fekete, szürke színű, néhány centiméter vastagságú, hamus, faszenes, kerámiatöredékekkel, állatcsontokkal tarkított régészeti rétegeket. Sok helyen fedeztek fel az agyagban metszetben látszó, egykori cölöpökre utaló lyukakat - fekete, szenes, humuszos jelenségeket -, melyekre nagyobb területen rábontva az őskori építmények szerkezetére vonatkozó adatokra juthatnak. A restaurált tárgy a Baradla-barlang Rókaágában került elő (117-es sz. pont). „Az előző hely közelében, egy kőtömb által alkotott fülkében, illetve a környékén levő hasadékokban cseppkőbevonatos cserepeket, illetve egy fél bükki edényt gyűjtöttünk." A TÁRGY LEÍRÁSA A tárgy az aggteleki Baradla-barlangból került elő, a Rókaág nevezetű helyről a Magyar Nemzeti Múzeum Baradla-kutató programja keretében. A tárgy kívül sötét, barnásszürke színű, simított, fényezett felületű, bekarcolt díszítésű bomba formájú edény. Hurkás felrakással készült. A bekarcolt díszítéseket fehér inkrusztáció tölti ki. A cserépdarabok jó megtartásúak, jó állapotúak. Szájátmérő: 11 cm; fenékátmérő: 5 cm; magasság: 9,8 cm. A tárgy kb. 70%-a hiányzik és 24 darabból tevődik össze. 687