A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: Bükki kerámiaedény restaurálása

esetben a termékenységi kultusznak megfelelően a női jelleget hangsúlyozták ki. A Kőrös-kultúra népének művészete az újkőkor elején főleg a vallási élethez kapcsolódott. Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája A Kőrös-kultúrát létrehozó déli népcsoportok nagy hatást gyakoroltak a Kárpátmedencében a környező területekre is. Jellegzetes edénymüvessége alapján összefoglalóan szalagdíszes vagy vonaldíszes edényeket készítő nép kultúrájának nevezzük. KeletMagyarországon a vonaldíszes kerámia kultúrájának speciális csoportjai jöttek létre, s ezek alkotják az alföldi vonaldíszes kerámia kultúráját. Fejlődésének kezdetén egységes jellegű kultúrát honosított meg egész Kelet-Magyarországon, majd magába olvasztotta a Kőrös-kultúra népét is. A nyugati vonaldíszes kerámia kultúrájához hasonlók voltak a település viszonyai, és ebből kikövetkeztethető az életmódja is. Ezzel szemben leletanyaga teljesen eltérő, önálló fejlődésről tanúskodik. Az alföldi vonaldíszes kerámiát készítő nép egységes kultúrája a fejlődés folyamán kisebb lokális csoportokra bomlott, ami az edénymüvesség emlékeiben tükröződik; az egyes csoportok edénymüvessége eltérő jellegű lett. Ez a kultúra a Tiszántúlon, a TiszaKörös-Maros szög északi feléig terjedt el, északkelet felé pedig az országhatárt is túllépte. Fejlődése, terjeszkedése során egyes csoportjai felhúzódtak a hegyek közé, patakok völgyébe és a barlangokba is. Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának és csoportjainak települései változó méretűek. Építmények nyomai még a barlangokban is megmaradtak. Különböző alakú edényeik egyszerű természeti formákat utánoztak (kobaktök), a díszítés technikájára főleg a karcolt vonaldíszítés voltjellemző. A bükki kultúra jellemzői Észak-Magyarországon alakult ki az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának egyik késői csoportja, amely fő elterjedési területe alapján a bükki kultúra elnevezést kapta. A vonaldíszes kerámia kultúrájának egyes csoportjaiban az edénymüvesség termékei művészi szempontból jóval magasabb szintet értek el, mint a figurális alkotások. Észak-Magyarország egyik népcsoportja olyan fazekasságot fejlesztett ki, amely mai igényeink szerint is az iparművészethez tartozik. Egészen vékony falú edényeket aránylag egyszerűnek tűnő mintával díszítettek. A vékony, párhuzamosan bekarcolt vonalkötegek íveket, spirálisokat és egyéb geometrikus mintákat alkotnak, amelyek harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. Csak a nagy gyakorlat, ügyesség, technikai jártasság, a jó szerkesztési készség és nem utolsósorban a művészi érzék tette lehetővé ezeknek a könynyed, elegáns edényeknek az elkészítését. Valószínűleg a szebb, jobban sikerült edények készítésének megvoltak a maguk mesterei. A vékony falú díszített bükki kerámiák általában világos és sötét, szürkésbarna, barnásszürke, szürke, fekete, esetleg sötétbarna színűek. Előfordul még a világosbarna, a homokszínű és kis számban a narancsvörösre égett fényezett felületű kerámia is. A bükki kultúra népessége az őskori edénymüvesség és díszítőművészet egyik csúcspontját hozta létre. A bükki kultúra kutatástörténete A bükki kultúra első ismert leletei a kultúra barlangi lelőhelyeiről származnak. A múlt században a barlangkutatások megindulásával és azok fellendülésével több helyről 686