A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: Bükki kerámiaedény restaurálása

BÜKKI KERÁMIAEDÉNY RESTAURÁLÁSA TÓTH EDINA TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Neolitikus forradalom A gyűjtögetésről az élelemtermelésre való áttérés az emberiség történetének egyik legjelentősebb változása volt a neolitikus forradalom időszakában. Lehetővé vált a tartós letelepedés. Ennek legfontosabb régészeti lenyomatai a tartós települések, az oszlopos vázú agyagfalú házak, a csiszolt és átfúrt kőeszközök, valamint az agyagból formált és égetéssel tartóssá tett edények. Rövid idő alatt megsokszorozódott az új kőkori közösségek létszáma, kialakultak az első falvak. Kelet-Magyarországra a fejlett talajváltó gazdálkodás a jellemző és az ennek alapján létrejött teli települési forma. Az újkőkori teli települési forma legészakibb megjelenése Kelet-Magyarországon van, de ezen a vidéken nem városok fejlődtek ki belőlük, hanem csak falvak, amelyek fejlett gazdálkodással, kultúrával és művészettel rendelkeztek. Az edénykészítés, a fazekasság nemcsak az újkőkorban és rézkorban, de az egész őskor folyamán olyan kézműipari tevékenységgé vált, amely olykor magas művészi szintet ért el. Az edények formája, díszítése jellemző volt egy-egy nagyobb közösségre; a régészeti kutatás az egyes kultúrákat még ma is elsősorban az edényművesség alapján különíti el egymástól. Az égetett agyagedény készítésének felfedezése elősegítette a táplálék változatosabb elkészítését. Az agyagedényeket használták élelem tárolására is. Az új kőkor korai szakaszában még nem különítették el az élők lakóhelyétől a halottak nyughelyét, ezért a sírokat a telepeken a házak közelében találjuk. A halottakat ún. zsugorított helyzetben temették el és melléjük kezdetben kevesebb, később egyre több edényt, használati eszközt, ékszert helyeztek. Élénk cserekereskedelem zajlott, főleg kőpengéket vagy kész eszközöket és edényeket cseréltek az újkőkori közösségek egymás között. A fémek széles körű elterjedéséig az egész őskor művészete lényegében az agyag művészete. Az edényeket kézzel formázták meg: hurkás felrakással vagy az agyagmaszszából újjal húzták fel. Kialakultak a jellegzetes formai és díszítőelemek, különböző típusokat és stílusokat képviselő „műhelyek" jöttek létre. Az őskori díszítőművészetet lényegében az agyag őrizte meg napjainkig. A tökből, háncsból, kéregből, bőrből készített edények elpusztultak. Magyarország újkőkori és rézkori művészetében az ábrázolások sokfélesége figyelhető meg. Az újkőkor és rézkor idején Magyarország területén több közösség létezett, amelyek különböző kultúrákhoz, azon belül adott csoportokhoz tartoztak. Fő elterjedési területe alapján kapta nevét a legkorábbi magyarországi élelemtermelő közösség, a Kőrös-kultúra. Edénymüvessegenek színvonala még nem érte el a későbbi, újkőkori kultúrák művészi szintjét. Önálló művészi alkotásai is az agyagművesség termékeiként készültek, de az edények művészi színvonalát lényegesen felülmúlták. Megjelenési formájuk a szobor, ember vagy állat alakú edény és dombormű. A legtöbb 685