A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

feldíszített kereszt. Ugyanilyen megállító erővel bírtak, s a gyalogosan közlekedő hívő ember számára bírnak ma is az út menti keresztek és maga az eucharisztiát őrző templomépület is. A templomi nyilvános szertartásokon és magánáhítaton túl az állva mondott imádság az otthoni magán- és a közös családi imákban is előfordul, különösen ünnepi alkalmakkor. A húsvéti szentelt eledeleket a család közösen fogyasztja el. Hajdúdorogon általános szokás, hogy a család ilyenkor körülállja az asztalt, eleneklik a Jeltámadt Krisztus..." kezdetű húsvéti tropárt, és csak ezután ülnek asztalhoz. A karácsonyi vacsorának szintén kiemelt jelentősége van. Baskón „a gazda először ételt szedett a cseréptányérokba fakanállal, majd felállva közösen elmondták a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet".

30 A hétköznapi reggeli és esti imádságok testhelyzeténél inkább az ülés vagy a térdeplés jellemző. Térdeplés A térdeplés gesztusának tárgyalásakor meg kell különböztetni a térdhajtás mozdulatát és a térdeplő testtartást. A térdhajtás mozdulata, amely lehet az egyik térd meghajlítása vagy egészen a padló érintésével történő térdhajlítás. Ez a mozdulat a keleti egyházban nem honosodott meg, így a görög katolikusok körében sem. Jelenkori megjelenése csak a római katolikus egyház vallásgyakorlatában figyelhető meg, ezért e gesztusforma részletes elemzésére nem térek ki. A térdeplés formája a mai görög katolikus gyakorlatban: mindkét láb meghajtásával, egyenes törzzsel, térden állva történő imádságnak a gesztusa. A térdeplésnek különböző testtartás-variációi alakultak ki az évszázadok során a keresztények és nem keresztények körében. Ohm gazdag összehasonlító anyagot vonultat fel a térdeplés variációiról, térben és időben nagy területről hozva példákat. A félig térdeplő, félig ülő helyzetre példát talált az egyiptomi Halottak könyvében, amelynek illusztrációja sarkán ülő térdeplő figurát ábrázol. De ugyanez a testtartás figyelhető meg a japán katolikus templomokban, ahol gyakran nincsenek padok. A mohamedánok körében pedig általánosnak mondható ez a testtartás.

31 Heiler ezt az imatartást a halottkultuszból eredezteti, és ókori görög példával támasztja ezt alá. A görögöknél az olimposzi istenekhez állva, az alvilág isteneihez pedig ülve vagy térdepelve szólhatott az ember.

32 A térdepléssel analóg testtartásnak tekinti Ohm a guggolást. A talpak a földön fekszenek, a térdek felfelé állnak, a test magábagörnyed és az alsó lábszáron nyugszik. A kameruni négereknél a törzsfőnök így guggol az áldozati oltár előtt, kezeit lábai között lógatva, vagy fejére téve. Megtalálható ez a testtartás Indiában a buddhisták és a mohamedánok körében is. Jelentése analóg a térdepléssel, a test kicsinyítése által az emberi alázat és kicsinység kifejezése.

33 Sok népnél szokásos volt a térdeplő testtartás a világi elöljárók előtt éppúgy, mint az Isten iránti hódolat kifejezésére. A mongolok körében a nemesek előtt, Európában a király és a királyi család tagjai előtt, Oroszországban a cár előtt szokás volt az egyik vagy mindkét térd meghajlításával kifejezni a tiszteletet, hódolatot. A letérdelés, térdhajtás eredendően az alázat és bűnbánat gesztusa, amely az egyéni és közösségi ima gyakorolt 31 Ohm 1948.358. 32 Uo. 33 Ohm 359. 669