A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Sümegi György: „Ideje már másként érezni és gondolkodni” Levelek Lükő Gábornak 2. (1932-33, 1937, 1947)

nagyon érdekes, különösen 2. része, melynek szövege hasonlít egy siratóhoz. Erdélyi hatások volnának ott? Vagy magyarok? Ma küldök neked tíz hengert, hogy még csinálhass felvételeket. Most jókívánsággal búcsúzom tőled és kérlek, írj. Sok jó egészséggel Const M. Bráiloiu

21 16. Csutak Vilmos Lükö Gábornak Sepsiszentgyörgy, 1933. május 26. Kedves Barátom! Én is nagyon sajnálom, hogy személyesen nem találkozhattunk az időm rövidsége és sok dolgom miatt és kérlek, hogy a pénz átutalása érdekében tett intézkedéseidet azonnal vond vissza, mert azt én már illetékes helyen fölvettem, amint erről a főtitkári hivatalban Te is meggyőződhetsz. A Zelenin: Russische Volkskunde c. müvét pedig, Anna állítása szerint, Te magaddal vitted most, amikor hazafelé mentél. Még világosan emlékszik reá, amikor Te azt mondtad, hogy átengednéd a múzeumnak, de amikor megmondtad az árát, azt mondta, hogy az egy kicsit drága dolog s Te minden további nélkül betetted a csomagodba. Keresd csak meg a könyveid között, mert itt nálunk nincs és szíveskedj kutatásod eredményéről, valamint jövő terveidről alkalmilag értesíteni. Szeretettel ölellek Csutak Vilmos igazgató 17. Harry Brauner Lükő Gábornak Bukarest, 1937. II. 18. Kedves Lükő, Régen nem írtam neked, most mégis, figyelembe véve, hogy megjelent a csángókról szóló könyved

22

, szükségesnek érzem, hogy gratuláljak neked. Nem akadt még senki, aki lefordította volna, úgyhogy nem igazán tudom, hogy mit írtál, de amennyit megértettem, az volt a benyomásom, hogy különös komolysággal és tudományossággal van kidolgozva. Láttam, hogy gazdag a bibliográfia, hogy rengeteg problémával foglalkozol és örömet szerzett, hogy egy fiatal, a mi generációnkhoz tartozó ember ilyen szépen dolgozik. Megkértem egy barátomat, hogy fordítsa le a munkádat, hogy utána megbeszélhessük veled. Mindig szándékomban állt elmenni Budapestre, ahol rajtad kívül még sok barátom van, fiatal szociológusok, akik meglátogatták országunkat és meghívtak. Még inkább kívánnám meghallgatni Bartók háború előtt szalagra vett román népdalgyűjtését. Viszont mostanáig nem volt sem elegendő időm, sem elegendő pénzem. Mióta elmentél kétszer voltam Londonban és egyszer Isztambulban, különböző nép táncokat jól tudó falusi csoportokkal. Hatalmas sikerünk volt, parasztjaink igen jó benyomást tettek. Egyik alkalommal egy „cálu§ari" (gyógyító célú, ősrégi rituális tánc) csoportot választottam, másodszor egy Górj megyei csoportot kísértem, legutóbb pedig, januárban egy bukovinai parasztcsoporttal mentem, akik egy havasi kürtöt és egy csomó falusi szokást hoztak magukkal. Miután elmentél, megpróbáltam tisztázni egy kérdést, amely már nagyon régóta foglalkoztat: a kortárs népballada születését. Annyira nehéz, bár kezdetben egyszerűnek tűnik, hogy attól tartok abba fog kelleni hagynom. Most éppen elhatároztuk Golopenüval, akinek Rockefeller-ösztöndíja Romániai tanulni. 1931-1933. Levelezés föliratú dossziéban Bráiloiu autográf levele mellett megtalálható annak Lükő készítette gépirata és ugyancsak Lükő fordítása. Ezt és a második Bráiloiu levelet Lükő Gábor fordításában közlöm. ~ Lükő Gábor: A moldvai csángók. I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsághoz. Bp., 1936. 618