A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

10-12. kép eszme bravúrosan forr egybe. A vers az emberi szellem fejlődését a homályban rejtőzködéstől az ember fénnyé válásáig tartó folyamatként ábrázolja a költészet eszközeivel; a képzőművész a sötétben alvó, alig eszmélő, majd fényt tartó és végül „napba öltözött" figurák egymásra épülő rétegeivel illusztrálja ugyanezt a fejlődési sort. „A fény, a fénynyel átitatott vagy fényt hordozó emberalakok a szellemi ember, a misztikus megvilágosodás szimbólumai" - írja Geller Katalin.

51 A fényben fürdőző és fényt hozó emberalakokkal vissza is kanyarodtunk a Békássy-emléktervhez, az alsó sor utolsó képmezőjéhez (12. kép). A napkorongból kisugárzó fény megtisztít, felold mindent; ember és világ panteisztikus módon eggyé válik. A kép napkorongot tartó figurája a szerepét betöltő költő allegóriája, a művészé, aki világosság felé terelte embertársait. A mezőhöz tartozó szövegtükör megint csak üresen maradt, de hogy az emlékterv bemutatását ne fejezzük be költői idézet nélkül, álljon itt egy Nagy Sándor napkultuszával összevágó gondolat: „Uj eszmét imádó, szenvedélyes lelkek, / Hogy értelek, hogy érzek veletek! / ... Betört közétek a fény, régi oszlopok közzé".

52 A terv készítési idejét illetően mindenképpen az 1915 és 1919 közötti intervallum valószínűsíthető. Közvetlenül a gyászhír hallatán éppúgy készülhetett, mint a következő évek során, amikor is a posztumusz kiadott kötetek újra és újra felidézték a tragikus sorsú ifjú emlékét. Annak magyarázatával, hogy miért az 1919-es évszám adódik a legkésőbbi dátumnak, már arra a kérdésre is választ keresünk, hogy amennyiben ténylegesen megvalósításra szánt tervről van szó, hová szánta az alkotó. 51 Geller K„ 1977/b22. 52 „Rajongók", Békássy F., 1916. I. 10. 606