A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

Az alsó sor versidézete - „Apró madarak nagy serege / Röpköd körülte, és száll vele"

45 - tálcán kínálja a madaraknak prédikáló Assisi Szent Ferenc alakját (10. kép). A verseiben folyton természeti képeket rajzoló, hasonlatait a növény- és állatvilágból merítő Békássy természetrajongása, szelídsége ténylegesen párhuzamot idéz a szenttel, aki minden élőlényt testvérének tekintett, s aki mellékesen a keresztségben a Ferenc nevet kapó költőnek akár védőszentje is lehetett. Keresztény témakörből merítkezik az alsó sor középső képe is a keresztet cipelő, bűneinket megváltó Krisztus alakjával (11. kép). Tudvalevő, hogy a gödöllőiek eszmekörében és témavilágában Krisztus alakja meghatározó szerepet játszott; legjobban épp Nagy Sándor életfilozófiájának állt középpontjában. A mester - aki külsőségekben (hosszú haj, szakáll, saru) is a tanító Jézus képzetét keltette a kortársakban - számos munkájában járta körül a krisztusi szeretet, Jézus Krisztus tanításainak témáját, és a művészet erkölcsi nevelőerejébe vetett szinte vallásos hite a művész-próféta, művészapostol párhuzamok felállításához vitte el. Békássy - akiről e helyen újra megemlítendő, hogy Cambridge-ben a magukat „Apostolok"-nak nevező társasághoz tartozott - hasonló gondolatokat fogalmazott meg. „Rajongók" című verse mintha az angol irodalmi kör indulója lenne: „Rajongók vagytok: és minden rajongó / Apostol is: uj Krisztus követője"

46 - írja a költemény végén, s előtte: „Érzem, hogy jő egy uj Jézus közétek, / Az uj világnak művész-alkotója".

47 E sorok arra mutatnak, hogy az 1910-es évek elején a cambridge-i szellemi körben Békássy ugyanúgy a művész-messiás azonossághoz jutott el, mint itthon - a gödöllőiek közül kizárólagosan - Nagy Sándor. Az emlékterv Krisztus-képét kísérő szövegtükrök üresen maradtak. Hogy mely sorok kerültek volna ide, nem tudni, ám csupán hangulatkeltő céllal hagy idézzünk még egy igencsak idevágó részletet: „Lásd, életemből koszorút kötök / S tövissel koronázva, im fejem".

48 A Krisztus-kép mint leginkább szakrális ábrázolás kapcsán szólunk Nagy Sándornak a keresztény művészet kanonizált előírásaitól való elrugaszkodásáról. „Az eredeti tartalmuktól megfosztott vallási szimbólumok alkalmazása"

49 éppúgy előfordul életművében, mint a kifejezetten keresztény témának profanizált előadása. A szakállas Krisztusból jelen esetben így lesz csupasz arcú keresztvivő, az előírás szerint csuhában, fején tonzúrával ábrázolandó Assisi Szent Ferencből világi öltözékbe bújtatott hosszú hajú prédikátor. S miközben az említett esetekben elmarad az egyébként szokásos dicsfény, a felső sor alakjainak fejét - köztük az Ádámként azonosított figuráét is, aki pedig biztosan nem tartozik a glóriában részesíthető apostolok, vértanúk és szentek közé - nimbusz övezi. Ádám és a felső sor bal első figurájának feje körül ragyogó fényesség - összhangban a Nagy Sándor eszmevilágát jellemző napkultusszal - maga a sugarait ontó napkorong. A fény, a nap önmagán túlmutató misztikus jelentése Nietzsche, Komjáthy Jenő, Schmitt Jenő Henrik és valamelyest Kriesch Laura egymást felerősítő hatására alakulhatott ki a művész gondolatvilágában. A fény nemcsak életadó elemként játszik szerepet, hanem sajátos mértékegységként jelzi a tökéletesség felé törő ember szellemi érettségének fokát. Nagy Sándor fénymítoszát legkarakteresebben talán a Komjáthy „Homályból" című verséhez készített illusztráció tükrözi.

50 E munkában a költői és a képzőművészi Békássy F., 1915.9-10. Békássy F., 1916.1. 12. Uo. 11. „Templomod", Békássy F., 1915. 54. Geller K., 2003. 16. Komjáthy-illusztráció VII. 1905 körül, Gödöllő, Nagy Sándor-ház. 605